A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

217

lük függ. Ti is olyan emberek vagytok, mint ők, olyan kérdéseitek vannak, mint nekik voltak fiatal korukban.

Rövid élete ellenére Mária eléggé ismerte az életet. Szegény olasz földműves családba született, Rómától délre. Hat testvére közül ő volt a legidősebb. Édesapjuk hamar meghalt, s Mária lett édesanyja támasza. Szinte felnőttként végzett minden munkát a ház körül, ha kellett, a mezőn is, s gondját viselte a kicsinyeknek. Nem panaszkodott nehéz sorsa miatt. Édesanyja mondta róla később: „Mindig engedelmes volt. Soha nem okozott szándékosan szomorúságot nekem. Ha néha egy-egy mulasztásáért megszidtam - aminek talán nem is ő volt az oka —, nem hozakodott elő magyarázatokkal, nem neheztelt. Nyugodt maradt és tisztelettudó, egy arcizma sem rándult.” Alessandro pedig, aki egy fedél alatt lakott Gorettiékkal, és aki megölte, így beszélt róla később: „Mindig csak jónak ismertem. . . istenfélő volt, komoly, nem könnyelmű és szeszélyes, mint más lányok. Az utcán szerényen viselkedett, csak azzal törődött, hogy elintézze, amit rábíztak. Minden darab ruhával elégedett volt, akár anyja varrta, akár mástól kapta. Szülei példájára félte az Istent, parancsait szem előtt tartotta. Nem mondhatom, hogy rajtakaptam volna Isten bármelyik parancsának áthágásán. Hazudni sohasem hallottam. Anyja utasítására került minden veszedelmes társaságot.”

S hogy Mária milyen volt „belülről”, arról tanúskodik néhány kijelentése: „szívesebben megöletném magam, mint hogy ilyen csúnya beszédet folytassak” — ti. mint amit a szomszéd lánytól hallott. Vagy máskor: „Inkább meghalok, mint súlyos bűnt kövessek el.” A munka közti pihenőben, esős napokon mindig rózsafüzérrel a kezében látták. Barátnője mondta: látszott Márián, hogy különösen vonzódik Istenhez. Első áldozására nagyon komolyan felkészült, ez öt héttel volt halála előtt. A végzetes nap reggelén mondta barátnőjének: „Holnap Campomortóba megyünk. Alig várom a szentáldozás óráját.” Halála nem egy pillanatnyi hősiesség műve volt, mindent Isten szeretetéért igyekezett tenni. így érthetők szavai, amiket Alessandrónak mondott, mielőtt az össze-vissza szurkálta egy késsel: „Ne, ne, Alessandro - ez bűn - a pokolba kerülsz! ” Vagy amiket halála előtt a kórházban mondott, mikor kérdezték: „Természetesen megbocsátok (Alessandrónak). Az égből imádkozni fogok megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a bűnbánó latornak megbocsátott, én is magam mellett akarom őt tudni a Paradicsomban.” Alessandro a börtönben tényleg meg is tért, s megtérését Máriának köszönte.

Goretti Mária életének tiszta és elgondolkodtató példája, lángoló szerete- te Isten iránt és az emberek iránt sokak életében termett gyümölcsöt. Arra nem