A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

209 Fűzér Julián A MAGYAR FERENCESEK AMERIKAI TÖRTÉNETÉRŐL Ennek a kis írásnak a címe jelzi, hogy nem annyira évszámokat, neveket, eseményeket halmozok össze, hanem inkább eltűnődöm azon, amit közönsége­sen a magyar ferencesek amerikai történetének hívunk. Aki történelemmel fog­lalkozik, akármilyen kis közösség vagy egyszerű emberek történetét figyeli is, rá­döbben, hogy az nem emberek tervezéséből és előrelátásából, hanem a Bölcses­ség erejéből és kedvességéből van. A Bölcsesség rendezi, irányítja, mozgatja a tör­ténelmet — erősen, de kedvesen. A Bölcsesség ereje és kedvessége rejtélyessé te­szi a történelmet. Rejtélyes az múltjában, aggódással teli jelenében, és bizonyta­lan jövőjében. Ha volt is küldetés és emberi igyekezet, a magyar ferencesek amerikai tör­ténelme nem tervszerűségből vette kezdetét. A magyar emigránsok szeretetéből kezdődött. Romantika volt elindulásában, és valójában az is maradt elejétől egé­szen a mai napig. Két fiatal pap, Péri Bonaventura és Kalmár Özséb, volt a kez­det. Tehetséges és buzgó volt mind a kettő. Mindkettő fölötte volt az átlagnak. Teológiai tanulmányaikat Németországban végezték, és zsengéi voltak a magyar- országi rendi reformnak. A nagy világégés, az első világháború megindulásakor szentelték őket. Abból a nagy vajúdásból jöttek, amelyben a rend volt Magyaror­szágon a század kezdetén, és amelybe a haza került az első világháború után. Az egyházi dolgokkal ismerősök tudják, hogy a jozefinizmus erőszak volt az egyházon. Míg egyes szerzetesrendeket, mint pl. a pálosokat, kíméletlenül el­pusztított, a ferenceseket önmagukból teljesen kiforgatta. Elveszett a szent sze­génység, az evangéliumi egyszerűség, az apostoli élet, a néppel való bensőséges kapcsolat és az a „szent elégedetlenség”, mely a rendben mindig a nagyobb töké­letesség kovásza volt. A jozefinizmus óta „fekete barátok” éltek Magyarorszá­gon. A reform késett egészen a jelen század elejéig, és amikor bevezették, nagy volt az ára. Alig voltak rendtagok, és mindent elölről kellett kezdeni. Míg a rend a reform lelki megpróbáltatásait szenvedte, a vesztes háború után a haza anyagi nyomorban és lelki megrendülésben vergődött. Aki csak te­hette, menekült a reménytelenségből. Különösen az elszakított területekről ez­rével emigráltak Amerikába a magyarok. Az egyház igyekezett a szomorú vándo­rokat útjaikon elkísérni. A magyar ferenceseket is kérték, hogy adjanak papokat Amerikába. Részben azért, mert mások nemigen voltak, és részben azért, mert nagy reményekre jogosítottak, és úgy akarták, hogy az amerikai tapasztalattal gazda­godjanak, az elöljárók úgy döntöttek, hogy Péri Bonaventura és Kalmár Özséb jöjjenek Amerikába, és legalább egy időre gondozzák a kivándoroltakat. 1922 őszén kötöttek ki New Yorkban, és azonnal missziózni kezdtek. A Bölcsesség kedvesen, de erősen kezdte rendezni a dolgokat. A két fiatal ferences misszioná­riusból rövidesen magyar plébános lett az emigrációs plébánosság minden örömé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom