A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

205

hullajtja, elárasztja csókjaival és bekeni illatos olajjal. Ezért sok bűne bocsánatot nyer, pontosabban nagy, tüzes és teljes szeretete Jézus iránt már helyet sem hagy a bűnnek. Ellentéte a Simon farizeus, aki nagyrabecsült embertársainak szemében, de Isten szemében inkább bűnös, mint a megítélt és megvetett bűnös asszony, mert kevésbé szeret.

KATOLIKUS-E LELKIISMERETŰNK?

1. Valóban a küzdő Egyház tagjának tekintem-e magam, és kiveszem-e a részem abból a küzdelemből, amelyre Jézus valamennyi követőjét hívja?

2. Elegendő mértékben kapcsolódok-e a katolikus akcióba, az Egyház missziós feladataiba?

3. Mit teszek azért, hogy az Egyház tisztább, élőbb, sugárzóbb ... — szentebb legyen?

4. Elég világos-e számomra az a hatás, amelyet egyéni életem gyakorol az Egyházra? Pontosabban, hogy az Egyház az én életemben vagy bűnösebbé vagy szentebbé válik?

5. Tanúságtételemben nem állítom-e előtérbe inkább magamat, mint a Jézus mellett és Jézusért tanúskodó Egyházat?

6. Nem tévesztem-e össze a katolikus tanítást emberi hagyományokkal és a hozzájuk való kötődésemmel?

7. Az „alkalmazkodás" és az „okosság" leple alatt nem adok-e fel valódi keresztény értékeket, és nem vagyok-e hűtlen az Egyház fegyelmi előírásaihoz?

Krisztushivők azok, akik - mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek — Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai

Ezen a földön azok a megkereszteltek vannak benne teljesen a katolikus egyház közösségében, akik annak látható társaságában kapcsolódnak

és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta.

(Egyházi Törvénykönyv, 204. kán.l. §)

Krisztushoz, mégpedig a hitvallás, a szentségek és az egyházkormányzat kötelékével.

(Egyházi Törvénykönyv, 205. kánon)