A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
188 András Imre KÉT ÚJABB MEGEGYEZÉS A MAGYAR ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ KÖZÖTT Évek óta tartó tárgyalások után a magyar egyház két lényeges kívánsága kapott hivatalosan szabad jelzést a megvalósításra. Az egyik laikusok bevonása a pasztorációba, a másik egy új női szerzetesközösség megalapítása betegápolásra, szegénygondozásra és egyéb egyházi szolgálatra. A megegyezés azokat a szempontokat szabályozza, melyek az állam és egyház viszonyát érintik, azaz a politikai feltételeket, melyekben a laikusok, ill. a szerzetesi közösség tagjai tevékenységüket kifejtik. Világiak a lelkipásztorkodásban 1985. szeptember 20-án dr. Lékai László bíboros prímás és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke megállapodást írtak alá, mely világi személyek lelkipásztori kisegítő tevékenységét szabályozza. A négy pontból álló megállapodás lehetővé teszi, hogy világiak a magyar püspöki kar által még ezután kidolgozandó irányelvek betartásával a megyéspüspök által kijelölt helyen és keretek között mindazon lelkipásztori feladatokat elláthassák, melyeket számukra az új egyházi törvénykönyv lehetővé tesz (3., 4. pont). A magyar kormány megértéssel van az egyház új igényei és szükségletei iránt, s e megállapodás által a rendezett jó viszonyon alapuló együttműködési készségét kívánja kifejezésre juttatni (l.p). A püspöki kar viszont elismeri, hogy e megállapodás újabb lépés az egyház és állam közötti jó viszony továbbfejlesztésében, személyesen felelősséget vállal az egyezmény körültekintő alkalmazásáért, megígéri, hogy alkalmazza az egyházi törvénykönyv idevonatkozó szabályait, valamint gondoskodik arról, hogy a megbízott vüági személyek egyházi tevékenységükben az alkotmányt és az ország törvényes rendjét tiszteletben tartsák, a kormány békés építőmunkáját támogassák, ill. az ország fejlődését előmozdítsák (2.p). A világiak lelkipásztori munkába történő bevonása tehát háromlépcsős szabályozás által valósul meg: a jelen megállapodás képezi az elvi, ill. egyházpolitikai keretet; a püspöki kar szabályzata lesz az egész országra érvényes gyakorlati norma; és végül a főpásztorok által adott konkrét, személyre szóló megbízatás, valamint a főpásztor ál
