A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
14 Senki közülünk ne maradjon be nem avatva ebbe a ragyogásba, senki vele eltelve ne tartson ki makacsul az éjszakában! Valamennyien ragyogva járjunk; megvilágosítva együtt menjünk mindnyájan elébe; és azt a tiszta és örök fényt fogadjuk be az agg Simeonnal együtt! Lélekben vele együtt ujjongva, hálaadó himnuszt énekeljünk a fény Forrásának és Atyjának, aki elküldte az igaz világosságot, és eloszlatta a sötétséget, és minket mindnyájunkat tündöklővé tett! Isten üdvösségét ugyanis — melyet minden nép szeme láttára készített, és dicsőségül az új Izraelnek vagyis nekünk, megmutatott (vö. Lk 2,30—32) — mi is megláttuk Krisztus által, és tüstént megszabadultunk amaz ősi és sötét vétektől, amint Simeon is Krisztus láttára a jelen élet bilincseitől feloldatott. Mi is, a hittel magunkhoz ölelve a Betlehemből hozzánk érkező Krisztust, pogányokból Isten népe lettünk (Krisztus ugyanis az Atya Isten üdvössége), és szemünkkel megpillantottuk a testté lett Istent; mivel láttuk és lélekben karunkra vettük Isten jelenlétét, új Izrael lett a nevünk, és ezt a jelenlétet évenként visszatérő ünneppel üljük meg, elfeledni pedig soha többé nem áll módunkban. Február 9 - ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP ÉRTSÜK MEG ISTEN KEGYELMÉT! (Szent Ágoston kommentárja a Galata levélhez, előszó) Az apostol abból az okból ír a galatáknak, hogy értsék meg: Isten kegyelme azt hozza magával, hogy már nincsenek a Törvény uralma alatt. Jóllehet ugyanis már meghirdették nekik az evangélium kegyelmét, akadtak néhányan a zsidóság köréből valók — ezek név- leg ugyan keresztények voltak, de még nem ragadták meg igazán a kegyelem jótéteményét; még mindig a Törvény terheit akarták viselni, amelyeket az Ur Isten nem azokra szabott ki, akik az igazságosságnak, hanem akik a bűnnek szolgálnak; tudniillik igazságos törvényt adott igazságosság híjával levő embereknek, azért, hogy rájuk bizonyítsa, nem pedig hogy elvegye bűneiket; nem veszi el ugyanis a bűnöket más, mint a hit kegyelme, amely hit a szeretet által munkálkodik (vö. Gál 5,6) — tehát a galatákat, akik már e kegyelem részesei voltak, amazok a Törvény terheinek béklyójába akarták kötni: azt állították, hogy semmit sem használ nekik az evangélium, ha körül nem metélte- tik,és a zsidó szertartás egyéb testi szabályainak is alá nem vetik magukat.
