A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
549 őket is megismerték és megszerették. Első ideiglenes otthonuk a püspök által rendelkezésükre bocsátott régebbi püspöki rezidencia volt, ahol a Nagy Anzelm vezette kis közösség, ha szűkösen is, de el tudott helyezkedni. Amikor aztán a következő néhány évben a szám 12-re, majd 14-re emelkedett, a többiek plébániákon vagy az egyetem dormitóriumaiban kaptak helyet, míg végre 1957 december végén valamennyien beköltözhettek az új monostor első szárnyába. 1956 két szempontból is jelentős év volt a dallasi közösségnek: 1956 szeptemberében megnyílt a dallasi katolikus egyetem Dallas egyik elővárosában, Irvingben, egy alacsony dombháton, amelyről remek kilátás nyílik az egész környékre és Dallas városára. Akkor ugyan még a környéken alig volt látnivaló, csupa legelő és bozót; kevesen gondolták, hogy néhány évtized múlva ez lesz az egész Dallas-környék egyik legerősebben fejlődő, modern része. Ezt a fejlődést kétségtelenül elősegítette az új egyetem is, bár akkoriban még nagyon szerény keretek között indult, csak a legszükségesebb épületekkel, mindössze 96 diákkal. Az első tanári karban a kilenc ciszterci fontos szerepet töltött be nemcsak a tanítás és iskolavezetés munkájában, hanem a diákság irányításában is, mint lelkiatyák, dormitóriumi felügyelők. Ma, csaknem 30 évvel később, az egyetem hallgatósága 2500 körül mozog, ami az amerikai viszonyok között még mindig kislétszámú egyetemnek számít, de komoly tanulmányi színvonalával, jól átgondolt és átfogó programjával kiemelkedik a sokkal nagyobb létszámú és nagyobb anyagi eszközökkel rendelkező állami vagy magán felsőoktatási intézmények között is; katolikus jellegével pedig fontos hivatást tölt be ezen a túlnyomóan nem katolikus területen. Mindebben a fejlődésben a magyar cisztercieknek jelentős szerepe van, bár ma, természetesen, az erősen megnövekedett, főleg világiakból álló tanári testületben a ciszterciek súlya és befolyása jóval kisebb, mint az első években. A másik fontos dátum 1956 októbere volt. A magyarországi események mindenkinek a figyelmét ráterelték ennek a kis országnak a hősiességére, amelyről addig alig tudott valamit az amerikai átlagember. Természetesen a magyar ciszterciek is az érdeklődés középpontjába kerültek, és alkalmuk nyílt a magyarság helyzetét megvilágítani. Amikor pedig az első menekültek Dallasba érkeztek, ők irányították azt a segítő munkát, amellyel a dallasi társadalom igyekezett megkönnyíteni az idegenbe szakadt hazánkfiainak elhelyezkedését, az új életbe való beilleszkedését. Az 1956-os eseményeknek közvetlen hatása is volt a ciszterci közösségre: újból több rendtagnak, főként fiatalnak sikerült Magyarországot elhagynia, és a ciszterci életbe újra bekapcsolódnia. Ezek is mind a dallasi perjelnek mint a tisztének gyakorlásában akadályozott zirci apát helyettesének joghatóságába kerültek. Néhányan közülük, valamint az 1950-es csoport végzett tagjai az 50-es évek vége felé érkeztek Dallasba, míg az 1956-osok túlnyomó része Rómában maradt a teológia elvégzésére és a 60-as évek elején csatlakozott a dallasi közösséghez. Ez a komoly számbeli gyarapodás (1958-ban 14, 1960-ban 24, 1963-ban 30) fontos következményekkel járt: ez tette sürgetővé a saját rendház felépítését; ez adta meg az alapot a monostor apátsági rangra emelésére és a nevelő munka kibővítésére a saját középiskola felállításával. Lássuk röviden mind a hármat!
