A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

6 csit hosszabban a missziós szándékot, hogy az mindjárt kifejezze, hogy kétoldalú dologról van szó. A missziók támogatása, a missziókért va­ló lelkesedés mindig hatással van annak a keresztény csoportnak a lel- kületére, amely a missziókért tesz, áldoz, imádkozik. És tudatos lesz benne a krisztusi küldetés tudata, az, hogy Isten országa terjesztésé­ben a legkisebb és a leggyengébb idős beteg is részt tud vállalni imádsá­gával, szenvedésével. Most az imádság az adomány. Mennyire kamatozni fog mások lelki világában, azt pontosan tudjuk az Úr Jézus tanításából, az egyház kétezer éves gyakorlatából. Tehát tudjuk, a misszióért végzett imádságunk minket is erősít, gya- rapít kereszténységünkben. A hitnek a fényét viszi a sötét világba, kovászként dolgozik mások lelkében a krisztusi béke és szeretet or­szága építése javára. A gyermek termetre még kicsi, keze is kicsi, de szíve már nagyon nagy lehet, ha szeretete erős. Talán egy kedves példa, amely a szent­életű X.Pius pápával történt, jól megvilágítja, mire gondol az Egyház, mikor annyit kér a gyermektől. Egyik pápai kihallgatáson egy na­gyon kedves, mosolygó kis gyermeknek a szent pápa, X.Pius fölkínált egy kis tálban pár szem cukrot: „Vegyél belőle, kedves, markolj bele! * A kisgyerek nézi, nézi, sazt mondja: „Szentatya, jobb volna, hateven- nél belőle, mert neked nagyobb kezed van!*Tehát többet tud mar­kolni. A kisgyermek kis kezével, de nagy szívével nagyon sok jót tud tenni a missziók ügyében. És hányszor előfordul, már csak saját ér­dekében is, hogy első áldozás, bérmálás alkalmával a kisgyermek a ré­gen nem gyónt apát, nagyapát, rokont rá tudta venni arra, hogy men­jen vissza az Úr Jézushoz, s a felnőtt ráállt azért, mert hiszen a gyer­meknek a nagy kérését és kis szívének nagy örömét nem akarta meg­rontani. Talán csak azért ment, hogy a gyermek kedvében járjon, s aztán a gyóntatószékben, az első áldozás vagy bérmálkozás miséjén megütötte a kegyelem, és találkozott az Úr Jézussal. A gyermekek nagyon jó apostolok. El ne fejetsük, odahaza valamikor A Szív újság első rikkancsai a gyermekek voltak. Ők hordták haza a szívgárdagyű- lésről, ők vitték haza az iskolából, belopták a családba az Úr Jézus szeretetét ezen az egyszerű kis újságon keresztül. Sokszor tényleg ál­dás forrása lett a gyermek buzgósága, kis szívének nagy iparkodása. Mikor a középkorban a keresztes háború gondolatafűtötte egész Európát, a gyermekeknek is volt egy keresztes hadjárata. Őket biztos nem lovagi dicsőség, nem hatalmi vágy, nem dicsőségszomj irá­nyította, ők tényleg tiszta szívvel-lélekkel akartak menni, hogy Jézus

Next

/
Oldalképek
Tartalom