A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
538 „Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ö neve." (Lk 1,49.) Csak az a lélek, akivel az Úr kegyesen nagydolgokat tett, képes méltó dicsérettel magasztalni az Urat, és a vele egy gondolkodású és szándékú többieket így biztatni: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!" (Zsolt 33,4.) Mert ha valaki megismerte az Urat, és mégis elhanyagolja az ő magasztalását, nevének megszentelésést,„azt majd legkisebbnek mondják a mennyek országában" (Mt 5,19). Szent az Isten neve, mert egyedülálló hatalommal az egész teremtést meghaladja, és mindentől, amit alkotott, messze elkülönül. „Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról." (Lk 1,54.) Szép kifejezéssel az Úr szolgájának nevezi Izraelt, akit az Úr azért karolt fel, hogy üdvözítse; engedelmes és alázatos gyermek, Ózeás szerint: „Még gyermek volt Izrael, amikor megszerettem." (11,1.) Mert aki elutasítja a megalázkodást, az nem is üdvözülhet. „Amint kijelentette Atyáinknak, Ábrahám és utódai iránt ö- rökké." (Lk 1,55.) Abrahámnak nem testi, hanem lelki utódaira utal, vagyis azokra, akik nem csupán test szerint születtek tőle, hanem — akár körülmetélésben, akár körülmetéletlenségben — az ő hitének a nyomdokain jártak. Abrahám maga is még körülmetéletlen volt, amikor hitt, és ez megigazulására szolgált. (Vö. Tér 15,6; Róm 4,3; Gál 3,6; Jak 2,23.) Az Üdvözítő eljöveteléről tehát Ábrahám kapott ígéretet és az ő utódai, vagyis az ígéret gyermekei; nekik mondja az írás: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Gál 3,29.) Helyénvaló dolog, hogy akár az Úr, akár János születését édesanyjuk prófétai szóval elővételezi: Amint a bűn asszonyoktól vette kezdetét, így a jó is asszonyokkal kezdődjék; az élet, amely egy asz- szony megtévesztése folytán ment veszendőbe, két anya egymással versengő prófétálásával adassék vissza a világnak. [^i^riTrT1i^nnri1rT1i^i^i^nni>lrTlr . . .Ma egyszerűbb, emberibb a dolog, Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni Egy Mária, még hogyha pécsi is, Pogányokkal is tudhat jól beszélni. Mikor már minden hit-húr elszakadt, S az emberben a barátja se hisz már, Jön Mária s Pócsról a bűcsusok, Jön a szívünk, múltunk és játszva visz már. (Ady Endre: A pócsi Mária)
