A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

527

N.F.

„ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA!"

Jean-Luc Godard francia rendező filmjéről nem tudnék, de nem is kívánnék a film ismeretében szólni. A torontói Fesztiválok Fesztiválja úgy tűzte programjára, hogy előzetes megtekintését nem tette lehetővé. A rendezők meglepődtek, amikor a tiltakozások özöne kritikussá és bizonytalanná tette a film sikeréhez fűzött reményeiket.

II. János Pál pápa a filmet a hit eltorzításának nevezte, és ezzel a lényegre mutatott rá. A katolikusokon kívül sok más becsületes keresztény (és nemkeresztény is) úgy érzi, hogy a hitet hűen és pontosan kell bemutatni, különben az ember (és az Isten!) becsületébe gázolunk bele.

Sokkal inkább, mint a katolicizmus elleni támadást, ez a film rendezőjének egyéni zavarosságát és belső kétértelműségét viszi vászonra. A legtöbb ember szemérmesen rejtegeti az önmagával és önmagáért folyó küzdelmének kínosabb szakaszait; avant-garde filmrendezők művészi feladatuknak tekintik és gátlást nem ismerő beteges őszinteséggel végzik az ellenkezőjét.

Ahogy a film meséje megindul, a válás pusztító hatásaival szembesülünk; ez magában véve konstruktív téma, persze semmi köze Szűz Mária kislány korához. A film első része Máriát szűznek mutatja be, s eltekintve néhány vulgáris kifejezéstől és „finom pornó" jelenettől, Mária jóságot testesít meg. Az egész beállítás azután megváltozik; Mária átvedlik vamppá és vámpírrá, szidja, káromolja az Istent, a gyermek Jézussal együtt egyre ellenszenvesebbé válik. A jelenetek egymásutánja összefüggéstelen zagyvalék. Végül Mária festi az arcát, a szajhák nyilvánvaló ízléstelenségével. Az utolsó jelenetben vörösre festett, szélesre tátott szája tölti be a vásznat — olyan, mint a pokol bejárata középkori festményeken.

Úgy látszik, a filmelosztók több országban is nem kívánják a film terjesztését vállalni; ez üzleti csődnek lehet az előjele. A legszentebb értékek kipellengérezésének bizonyos túlzásai még ma sem képesek meglovagolni a különben nagyon elszabadult erkölcstelenséget.

A pápa azt kéri, imádkozzunk Jean-Luc Godard-ért. Akármeny- nyire visszataszító is ez a „művészi” alkotása: ő maga Isten gyermeke. És Mária neki is égi Anyja. Talán a film egy része az ő Istennel és Istenért vívott harcának. A pápa fellépésére reagált: a filmet kivonatta