A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
520 — Hitében és imádságaiban a kereszténynek ügyelnie kell arra, hogy Jézus Krisztust, Üdvünknek egyetlen Szerzőjét és lelkünk Orvosát tegye mindig az előtérbe. Tény, hogy az Apostolok Cselekedeteiben ez áll: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvö- zülhetnénk." (ApCsel 4,12) És Szent Pál mondja: „. . . egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért.(Him 2,5-6) — Ugyanakkor arra is emlékeztetünk titeket, hogy hitünk szerint a legszentebb Szűz Mária, az Istenanya, Jézus Krisztus Anyja, a mi Urunknak és Megváltónknak Anyja az embereknek is Anyja, Anyja a híveknek, Anyja az Egyháznak. Azért „méltán becsüli meg őt az Egyház sajátos tiszteletével. Szűz Máriát — a Fiú után — minden angyal és ember fölé magasztalta fel az Isten kegyelme. O az Isten szentséges Anyja, és részese volt Krisztus misztériumainak. És valóban: a legősibb koroktól fogva „Istenszülő'' néven tisztelik a Boldogságos Szüzet, és a hivők minden ínségükben és veszedelmükben az ő oltalma alá futnak könyörgésükkel. . . Ez a tisztelet, ahogyan mindig is gyakorolta az Egyház, teljesen egyedülálló ugyan, mégis lényege szerint más, mint az imádó tisztelet, amelyet a megtestesült Igének, valamint az Atyának és a Szentléleknek megadunk, és amelyre a Mária-tisztelet nagyon is ráhangol. .. Azzal, hogy az Anya tiszteletben részesül, növekszik az emberekben a Fiú ismerete, szeretete, dicsőítése, és parancsait is jobban megtartják.” (II. vatikáni zsinat, Lumen Gentium 66.) — Felhívunk minden hívőt, hogy növelje tiszteletét az Istenanya iránt, és tanulja meg különösen megbecsülni a rózsafüzért, nemcsak magánimaként, hanem a közösségben is. Ez olyan ima, amelynek hatásosságáról már hosszú idő óta meggyőződtünk, mert megerősíti a keresztények hitéletét. — Felhívunk minden papot és apostoli munkatársaikat is, hogy ezekben az időkben kettőzzék meg buzgóságukat, és a híveknek adjanak megfelelő hitoktatást arról, hogy miben áll az Istenanya szent tisztelete. Ezt a II. vatikáni zsinat fényében kell tenniük. A zsinat lefektette ezt a tiszteletet az Egyházról szóló dogmatikai konstitúcióiban, a „Lumen Gentium"-ban, valamint VI. Pál apostoli buzdításának fényében, amit 1974. február 2-án adott „Mária-tisztelet" címmel. Tudjuk, hogy minden időben történtek jelenések, amelyek lángra gyújtották a hívek buzgóságát, és hogy sokszor nagy zarándokhellyé fejlődtek ki a jelenések helyei, mielőtt még az Egyház engedélyezte volna azt a hívőknek, és meghagyta volna a papoknak, hogy ilyeneket rendezzenek. Ennek ellenére: a püspök feladata, hogy egész egyházmegyéjében megállapítsa a szertartások rendjét. „Senki más, még egy pap sem rendezhet a saját kezdeményezéséből” nyilvános szertartást az olyan eseményekkel kapcsolatban, amilyenek Kibehóban történtek, a helyi püspök kifejezett és hivatalos engedélye nélkül. (Vö. Vatikán II, Konstitúció a Szent Liturgiáról, S. C. 22.) Hozzá kell tennünk, hogy ennek a helynek a pásztorát, aki függ az egész egyházmegye pásztorától, mindenkinek tiszteletben kell tartania. Fontos az is, hogy minden túlzott feszültséget kerüljenek a sajátos gyakorlatok terjesztésében, hogy azokban, akik Istent keresik, ne keltsék azt a benyomást, hogy a mi keresztény hitünk nem rendelkezik semmi igazán komoly tartalommal.
