A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
517 / Málika szülei beleegyezésüket adnák-e. így jött rá a következő tényekre a Klapka családban. * * * Klapka úr, vagy helyesebben Klapka Ignác úr botos ispán volt a Rárósi uraságnál; az uradalom filiálisként Lőcsfalvához tartozott. A botos ispán afféle ellenőr volt, aki botjával sétálva járkált a munkások után, vajon elvégzik-e a rájuk szabott munkát. Klapka úr híres volt a környéken. Felvágós, urat játszó egyszerű embernek számított, mivel fejébe vette, hogy ő a híres szabadságharcos Klapka tábornoknak a leszármazottja, bár csak a botosispánságig vitte; és mivel a felesége is Berkessy lány volt, amely szintén régi nemesi családot képvisel — így hát adták az urat, bár nem voltak azok. Már a leányok neve is mutatja, hogy azok nem akármilyen leányok. Hogy a leányok így vénlányságba jutottak, annak is az volt az oka, hogy sem jegyző, sem tanító, sem gazdatiszt nem járt utánuk, csupán egyszerű falusi parasztok és kisiparosok próbálkoztak, de egy-kettőre meg is kapták a választ, hogy a „kisasszonyok magasabb helyről várják a jövendőbelit”. * * * Málika is csak úgy juthatott a paphoz, hogy megszerette Gyu- rics Józsefet, aki bár egyszerű paraszti család tagja volt, de miután a katonaságból hazakerült, a kormány által akkoriban létesített leventemozgalomban oktatói állást és címet kapott, mert őrmesterként szerelt le. De persze kicsi gazdaságában is gazdálkodott özvegy édesanyjával és öccsével. Mikor megismerkedett Málikával, hamarosan megszerették egymást. Bár a leány tudta, hogy gőgös, urat játszó szülei nem egyeznek bele házasságukba, elhatározta, hogy fellázad, ha kell, és otthagyja saját családját apástul-anyástul, és férjhez megy. Nem volt hajlandó három idősebb nővére sorsában osztozni. * * * A papnak így alkalma volt belelátni egy érdekes család belső életébe, és ez egyúttal tanulmány is volt számára, hogy az egyszerű emberi gőg, beképzeltség, magyarul kevélység milyen életrontó erő lehet. Nem volt nehéz anyagot találni. Az egész falu beszélte Klapka Ignác botos ispán úr válaszait, amit a kérők a három másik lány megkérése alkalmával kaptak. Csak néhányat a lőcsfalvi pap naplójának adatai szerint: — Hát kérem, én városból pottyantam ebbe a tetves faluba —
