A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
514 máshoz. Elmaradnak a kisebb-nagyobb ajándékok, figyelmességek, főleg az évfordulókon. A házaspárok keveset vannak együtt (munkahelyi, otthoni rohanás stb.), az anyák házon kívüli munkája, túlterhelése nehezíti a jó családi légkör kialakulását. Ügyelni kell arra, hogy az együttérzés, az egymás iránti érdeklődés, az egymás dolgaiban való részvétel ne az együtt töltött idő tartamától, hanem a tartalmától függjön. Nem jó a munkákat élesen szétválasztani: ez női, az férfi munka. A gyermeknevelés és a házimunka megosztásának hiánya a házasságot gyengítő tényező. A munkahelyi rossz szokások könnyen beszűrődnek az otthonokba. Egyik a másiktól azt várja, ami nincs meg őbenne, elvárja, hogy a másik legyen kedves, türelmes stb. Az érvényesülésre, az élet küzdelmeire helyezett túlságosan nagy hangsúly szintén káros — közben elfeledkeznek a másik boldogsásáról, vagyis boldogításáról. Ha nem érdeklődnek egymás munkája iránt, egymás egyéniségét nem segítik kibontakozni, akkor szintén növekszik a házasfelek közti feszültség, illetve elidegenedés. Kerékkötő lehet a tévé is, hiszen a legértékesebb esti órák, mikor a család tagjai beszámolhatnának egymásnak napjuk folyásáról, némán, a képernyő előtt ülve telnek. Később a gyermeknevelésben adódó véleményeltérések, az egyik szülő túlzott szigora, a másik túlzott engedékenysége komoly problémát okozhat az életben. Ha az anya nagyon csüng gyermekein, a férj elhanyagoltnak érzi magát, féltékeny lesz. Veszélyes, ha érzelmileg nem tudják egymást kielégíteni, ha az érdeklődési körük merőben eltér, ha nincs meg a családban a vallásos lelkűiét. Ha a házastársak már nem adnak magukra: külsejükben, lelkületűkben gondozatlanok lesznek, és ezzel lebecsülik egymást. Elszürkítheti a házasságot a szülőkkel való együttlakás vagy a szülők, rokonok beavatkozása a kis család életébe. A problémák magukba fojtása sem a jó irányba hat: a haragtar
