A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

489 VA SARMAPI GOMDOLATOK November 24 - A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS, A VILÁGMINDENSÉG KIRÁLYA JÖJJÖN EL A TE KIRÁLYSÁGOD! (Origenész, Az imádságról írt könyvecske, 25.) Isten királysága, a mi Urunk és Üdvözítőnk szava szerint, nem előre kiszá­mítható módon jön; és azt sem mondják majd: íme, itt, vagy íme, ott van; hanem az Isten Királysága bennünk van (vö. Lk 17,20—21); mert közel van az ige, szánkban és szívünkben (vö. Róm 10,8). Kétségtelen tehát, hogy az, aki Isten Ki­rályságának jöveteléért imádkozik, helyesen imádkozik; imája arra az Isten Ki­rályságára vonatkozik, amelyet önmagában hordoz, hogy az kibontakozhasson, megte­remje gyümölcseit, és teljességre jusson. Mert a szentek mindegyikében Isten ural­kodik, és minden egyes szent azon Isten szellemi törvényeinek engedelmeskedik, aki úgy lakik benne, mint egy bölcsen igazga­tott városban. Jelen van benne az Atya, és az Atyával együtt abban a tökéletes lélek­ben Krisztus uralkodik, ahogy írva van: ,JE lmegyünk zá, és szállást készítünk magunknak nála.” (Jn 14,23) Isten Királysága, mely bennünk van, a mi foly­tonos előbbre haladásunk folytán akkor jut el teljessé­gére,amikor beteljesedik az,amit az apostol mond: Krisz­tus, miután minden ellenségét önmagának alávetette, átadja a Királyságot az Istennek és Atyának, hogy Isten legyen minden mindenekben (vö. lKor 15,24—28). Ezért tehát szüntelenül imád­kozzunk azzal a lelki beállítottsággal, amelyet az Ige tegyen istenivé, és mondjuk Atyánknak, aki a mennyekben van: „Szenteltessék meg a te Neved, jöjjön a te Királyságod!” Isten Királyságával kapcsolatban még a következőt is észre kell vennünk: amint nincs köze egymáshoz az igazságosságnak és a gonoszságnak, amint nem társul egymással a világosság meg a sötétség, amint Krisztus nem egyezkedik Béli­állal (vö. 2Kor 6,14-15), úgy Isten Királysága sem állhat fenn a bűn királyságá­val karöltve. Ha tehát azt akarjuk, hogy Isten uralkodjon bennünk, akkor semmikép­pen se uralkodjon a bűn a mi halandó testünkben (vö. Róm 6,12), hanem adjuk halálra tagjainkból azt, ami csak erre a földre irányul (vö. Kol 3,5), és teremjünk gyümölcsöt a Szentiélekben; hogy bennünk, mint valami lelki paradicsomkert­

Next

/
Oldalképek
Tartalom