A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
460 ad, a felfelé ívelő fejlődést úgy is elgondolhatjuk, hogy a lények az isteni Létforrástól függően állandóan „felülmúlják önmagukat” (K. Rahner): így alakul ki — bizonyos „kritikus pontokat” vagy küszöböket átlépve — az anyagból az élet, majd az élők között így jelenik meg (a komplexitás bizonyos fokán, az agy kellő bonyolultsági fokán) a szellem, amely képes gondolkodni és szeretni. Az embernek szellemi lelke van, vagyis bizonyos szempontból független az anyagtól. Ez nem jelenti azt, hogy pl. nincs szükségünk agyra, hogy gondolkodjunk, hanem azt, hogy az anyag nem határozza meg a szellemet. Az ember anyagba ágyazott szellem; pontosabban: anyag és szellem lényegi egysége. Isten mindent az emberért akar a mindenségben, a személyt pedig önmagáért akarja, vagyis az ember .finis sui, önmaga célja. Ez jelzi az ember különleges teremtését. Igaz, a világfejlődés során — egy bizonyos kritikus ponton — a kozmogenezist folytató biogenezis gyümölcseként jelent meg az ember. A gondolkodó ember a fejlődés „nyílvesszője”. Továbbá ma is a szülők biológiai tevékenysége folytán jelenik meg mint az emberi fajnak egy egyede. De mivel szellem (értelem és akarat), több, mint egy egyed a fajban. Egyszeri, megismételhetetlen; Isten végeredményben Magának teremti. Mivel minden létnövekedés végső soron Istentől jön, és egyedül Tőle, ezért állíthatjuk, hogy Isten különleges módon teremti az embert (a „lelket”). A teremtés „koronáját” örök szeretettel szereti, „nevén nevezi”, és örök életre, a Vele való közösségre szánja. értelmileg sérült gyermekek nyaraltatása SŐRÉD, 1984. július 2-28. Az Egyházi Szeretetszolgálat keretén belül 1982 nyarán megindult az értelmileg sérült gyermekek nyaraltatása. 1982 és 1983 nyarán Tiszaalpáron kaptak helyet egy-egy hónapra a gyerekek, de a létesítmény arculatának módosítása után ott megszűnt a lehetősége a sérült gyermekek nyaraltatásának. Mivel a segítséget kérő szülők száma egyre növekedett, a nyaraltatást megszüntetni nem lehetett; szükségessé vált egy megfelelő épület keresése, ahol a gyermekeket a nyár folyamán el lehet helyezni. 1984 februárjában sikerült rábukkannunk a sörédi plébániaépületre. Ez az épület üresen áll, mivel plébánosa nyugdíjba ment, s a magyaralmási plébános látja el a falu híveit „oldallagosan". Hamarosan sikerül megegyezni Rombaí Ferenc plébános atyával, aki — ha akkor még nem is értette tökéletesen, mit akarunk — derűs, nyitott szívvel, szeretettel támogatta ügyünket. Megengedte, hogy birtokba vegyük a sörédi plébániát. Püspök atya, bár nem kitörő lelkesedéssel — mert sejtett előre néhány problémát — szintén hozzájárult, hogy egyházmegyéjében letáborozzunk.
