A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

43

P. Bemard Lonergan világszerte ismert filozófus és teológus három héttel nyolcvanadik születésnapja előtt Pickeringben (Kanada) elhunyt. Legismertebb munkái „insight"(1957) és „Method in Theology"(1972) - „Tanulmány az emberi megértésről" és „Teológiai módszer'.". 1904. december 17-én született Kanadában, ugyanabban az esztendőben,mint Karl Rahner (és aztán ugyanabban az esztendőben halt is meg). Tizennyolc évesen lépett be a jezsuita rendbe; pappá 1936-ban, Rómában szentelték. 1953-ig Montreálban és Torontóban tanított, u- tána 1965-ig a római Gergely Egyetemen. Ekkor egészségügyi okokból visszatért Kanadába. Torontóban, majd a Harvard Egyetemen, Hl. a Boston College-ban tanított 1983-ig. Élete utolsó szakaszát súlyos betegen a jezsuiták pickeringi betegotthonában töltötte. — Könyveiből, cikkeiből számosat lefordítottak többek közt japán, kínai, norvég és lengyel nyelvekre is. Még életében létrejöttek különféle országokban olyan tanulmányi központok, melyek életművét kutatják, értékelik — főleg az angolszász világban. Az utolsó nemzetközi Lonergan- napokat 1984 tavaszán tartották Kaliforniában.

ÚJ VALLÁSOK ELTERJEDÉSE NYUGATON

A Civilta Cattolica cikkének ismertetése Vatikáni Rádió

Mint ismeretes, a kereszténység az 1500-as évek elejétől egészen a múlt század közepéig Európából, ill. Eszak-Amerikából terjedt el a világ minden részén. Óriási áldozatok és hősies tettek következtében a nem keresztény világban megalakultak a helyi egyházak, új keresztény közösségek jöttek létre.

A XIX. század második felében az Európából és Amerikából

kiinduló misszionárius tevékenység csökkenő tendenciát mutatott, illetve egyes országokban teljesen megszűnt. Ezzel egyidejűleg ellenkező irányú hittérítés kezdődött meg, vagyis a nem keresztény vallásúak a keresztény világban hódítanak tért tanaikkal. A világ nagy vallásai, az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus nemcsak belsőleg élednek újjá, hanem bizonyos kifelé, főleg a keresztény világ felé történő hittérítő tevékenység is tapasztalható, elsősorban a hinduizmusból és a buddhizmusból táplálkozó vallások esetében. A keleti vallási hagyományok átültetése Nyugatra egyben válasz arra a hatásra, amelyet a kereszténység gyakorolt a Távol-Kelet két nagy szellemi irányzatára, a hinduizmusra és a buddhizmusra. Indiában az angol gyarmatosítás idején került sor a két kultúra találkozására. A nyugati gondolkodásmód és a kereszténység a