A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
447 ember belső bizonytalanságának kivetítése. Tudatosan vagy tudat alatt úgy érezzük, hogy méltatlanok vagyunk Isten szeretetére, és megérdemeljük azt, hogy az Isten letöröljön a föld színéről. Igen veszélyes az ilyen emberi gondolkodás, mert elfelejti azt, hogy nem a mi érdemeink, hanem az Isten szeretete adja meg az örök életet. Isten nem emberi módon, kicsinyesen, hanem isteni módon, nagylelkűen gondolkodik és bánik velünk. A mai olvasmányok fényesen bizonyítják ezt .. . Szent Márk, hogy aláhúzza az esemény fontosságát, rámutat arra, hogy minden megváltozik. Igen, de nem azért, hogy elpusztuljon, hanem azért, hogy az Emberfia kinyilvánítsa végső győzelmét,és összegyűjtse Isten gyermekeit, akiket — mint a második olvasmány említi — egyszer s mindenkorra megváltott és megszentelt. Az első olvasmány is Isten gyermekeit mint ragyogó csillagokat tartja számon. A szentmise mai olvasmányai és az egész Újszövetség Isten teremtő, megváltó, minket magához ölelő szeretetéről beszélnek. Sajnos, a mi szemünk a bevezető, az ügy fontosságát aláhúzó stíluson akad meg. . . mert az nagyon is emberi, és nem vagyunk képesek hinni Isten szeretetében, mert mi olyan nehéznek találjuk az önzetlen szeretetet. Ha a szülő megtesz mindent gyermekéért, akkor mennyivel inkább az Isten, aki megtesz mindent azért, hogy az Ő műve, az ember, elérje célját, az Istennel való egyesülést. Ez az Istennel való élet megkezdődött bennünk a keresztsedben, és újabb erőre kap a szentségekben, főleg a szentmisében. A szentmisében Krisztussal egyesülünk, hozzá csatlakozunk, és elmélyítjük vele barátságunkat. Azzal a Krisztussal találkozunk a szentségekben, aki életét adta értünk, aki mindig velünk van, akiben Isten szeretete láthatóan megjelent, és tovább is megtapasztalható az egyházi közösségben. Ugyanő fog megjelenni majd dicsőségben, hogy örökre magához öleljen. Amikor az utolsó ítéletre gondolunk, ne lopjuk bele saját emberi gondolatainkat Isten szavába, hanem keressük Isten igéjének Isten szemszögéből hozzánk irányított értelmét: Isten szerétéiből teremtetty még ha büntet is, az azért van, hogy magához öleljen és üdvözítsen. Isten elsősorban nem bíránk, hanem szerető Atyánk, aki őszintén a javunkat akarja. Az igazi hit itt lenn a földön nem a nyugalomban mutatkozik meg, hanem inkább az összeütközésben. ... , (Newman)
