A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

439

Isten terve az egész emberi nemről

és benne minden egyes személyről az anyagi világba ágyazva, lassan alakul ki.

Az emberen kívül minden másnak az a rendeltetése, hogy segítse az embert céljának elérésében, ugyanakkor az embernek is rendeltetése,

hogy segítsen minden mást sajátos céljának elérésében.

Az ember célját és rendeltetését csak szabad választás útján érheti el. Éppen ezért szükséges, hogy az emberi nem tagjaiban külön-külön, és mint közösség együttesen is, igazságosan és jól használja fel azokat a lehetőségeket, melyeket az élet tár elé.

Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az ember egyénileg és társadalmüag

olyan benső fegyelemmel és szabadsággal rendelkezik, hogy amikor végső céljáról és rendeltetéséről van szó, nem vonzódik inkább

az egészséghez, mint a betegséghez, a gazdagsághoz, mint a szegénységhez, a hosszú élethez, mint a rövidhez, a tisztelethez, mint a gyalázathoz, hanem azt kívánja és választja,

ami jobban vezet arra a célra, melyre teremtve vagyunk.

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

JÉGVERTE VIRÁG A NAPON (Levélrészlet — Az augsburgi misszió értesítőjéből)

„Mint jégverte virág, de Isten bölcs akaratában megnyugodva írom e sorokat, jóságos Uram halála alkalmával. Egyben mélységes hálával, hogy 60 évig megtartott egymásnak, egy nagyon boldog házaséletben. 86 éves korában meghalt, minden szenvedés nélkül. Egy mély sóhaj, mint egy égbe röppenő ima, és drága jó szíve megszűnt dobogni.

Lehet-e szebben elhagyni e földi zarándokéletet? Ha könnyezem, nem is tudom, a hála vagy a nagy veszteséggel járó fájdalom saj- tolja-e ki a könnyeket öreg szemeimből. Egyet tudok, hogy odafenn sem szűnik meg imádkozni mindannyiunkért, kiket oly nagyon szeretett. Ez a hit vigasza!"