A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
432 Gyakran kérdezik tőlünk, hogy milyen természetűek ezek a jelenségek, és mi a mi álláspontunk velük szemben. Kötelességünknek érezzük, hogy erről még ne döntsünk, hanem hogy a történteket illetőleg irányítást adjunk azok helyes még meg nem keresztelt tizenötéves fiú és néhány leány is úgy nyilatkozott, hogy látta Jézust. értelmezésére. Ez a pásztorlevél tehát nem hoz ítéletet a Kibehóban történtek felett. Ennek még nincs itt az ideje. 1. A tények Feleslegesnek tartjuk részletesen leírni az eseményeket. Azért csak a lényegesekre szorítkozunk. a) Figyelmeztető jelek 1981. november 28. óta egy fiatal iskoláslány jelentette, hogy látja a legszentebbSzűzanyát.Ugyanezt állítja két társnője, később egy fiatal iskoláslány és több leány Ki- beho egyházközségéből és a környékről. 1982 júliusa óta eqy akkor Az első híradások után bizonyos idővel két bizottságot állítottunk fel, egy orvosit és egy teológiait. Ezek feladata, hogy megfigyeljék a történtek lefolyását. Az események privát körben kezdődtek, de hamarosan kiterjedtek a nyilvánosságra. Az iskoláslányok hálótermének közelében kezdődtek, és hogy elkerüljék a gyorsan növekvő számú jelenlevők által okozott rendetlenséget, a helyet megfelelő módon kibővítették. Némelyik napon többezernyi embert számláltak meg. Ezek Ruanda különböző részeiből, sőt a szomszédos országokból is jöttek. Az események körülbelül hetente egyszer történtek, és minden látnok számára körülbelül egy óráig tartottak, gyakran két vagy több óráig is. Általában a jelenlevők nagyon összeszedetten viselkedtek annak ellenére, hogy a jelenések sokáig tartottak. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a látnokok szavait erős hangszórókkal közvetítették, amelyeket Ruanda Tájékoztató Irodájától kaptak. A látnokok száma húszra növekedett. Jelenleg csökken a jelenések gyakorisága és a látnokok száma is. (Folytatjuk.) Teremtsük meg együtt azt a jövőt, melyet a testvériség és az együttérzés jellemez. Nyújtsuk ki kezünket azok felé a testvéreink és nővéreink felé, akik szükséghelyzetben vannak, tápláljuk az éhezőket, építsünk otthonokat a hontalanoknak, tegyük szabaddá az elnyomottakat, munkálkodjunk az igazságosságért ott, ahol az igazságtalanság uralkodik, és a békéért ott, ahol csak a fegyverek beszélnek. (II. János Pál pápa Hiroshimában, 1981-ben.)
