A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
38 Az őszi vadászati szezon évenként ismétlődő társadalmi esemény volt a környéken. Ki tudja mióta, ilyenkor a pacsai szolgabíró, a lőcsfalvi jegyző, a rárósi jegyző és segédje, valamint más urak össze szoktak gyülekezni a Rozgonyi kúrián a szokásos körvadászatra. Örömteljes, jókedvű nap volt ez mindig, a vadászok gazdag zsákmánynyal díszítve tértek haza. Volt sok nyúl, fácán, fogoly, sőt őzek is a- kadtak. De a jelenlegi vadászat szomorúan végződött. Ahogy a maga ,,állását’ ki-ki felvette, és nagy lármával haladtak előre, először egy felreppenő fogoly bukfencezett le. Röviddel utána újabb lövés dördült. Az egymástól nagyobb távolságra előre nyomuló vadászok a lövés irányába pillantottak. A lőcsfalvi jegyző valami gyanúsat látott. Ordítására összefutottak a vadászok. Az idősebb Rozgonyi oldalára dőlve, vértócsában feküdt. Az történt, hogy a lelőtt fogoly a sűrűbe akart menekülni szárnyait csapkodva, s az idősebb Rozgonyi utána vetette magát. Puskája a földre esett, és a cső egy füves dombocskáról épp feléje meredt. Mikor a madárért nyúlt, elsült a puska, és a golyó hason találta Rozgo- nyit. Az odafutó vadászok látták rögtön, hogy mi történt. Papért, orvosért szalasztottak. Az altesten tátongó öklömnyi sebet pedig fehérneművel igyekeztek bekötözni. * * * Mikor a pap és az orvos megérkeztek, a sebesült teljesen eszméletén volt. Kínjában néha felordított. Az orvos injekciót adott neki, a pap a bűneitől való feloldozást, a betegek szentségét és a pápai áldást. Az ideiglenes orvosi kezelés után egy sebtiben összeeszkábáit hordágyon hazavitték. Mikor újabb kezelés után az orvos távozni készült, megállapította, hogy a beteg Isten kezében van. A kórházba szállítást nem bírja ki, és segíteni már ott sem tudnának rajta. Egy óra múlva elterjedt a hír, hogy idősebb Rozgonyi meghalt. * * * A lőcsfalvi pap naplójába az eset nemcsak tragikuma miatt került. A temetés után nem sokkal a jegyző értesítette a papot az elhunyt végrendeletéről. Mivel a Rozgonyi testvérek agglegények voltak, a vagyon a fiatalabbra szállt egy nagyobb összeg kivételével. Ezt a lőcsfalvi templom örökölte azzal a feltétellel, hogy az elhunytért minden évben két mise mondassék, az egyik a születése, a másik a halála napján. Ez egészen addig történjék, míg a jelenlegi pap marad a lőcsfalvi plébános. A miséket ő mondja, személyesen. Mikor társadalmi összejöveteleken később az idősebb Rozgonyi viselt dolgait emlegették, az öccs mindig félbeszakította a beszélőt:
