A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

381

A fentiekből meglehetősen különböző végkövetkeztetés folyik. Ha valaki az Egyháztól elvetett (erről van szó! nem csupán: az Egyháztól még jóvá nem hagyott) Mária-jelenéseket elfogadja, ha a Mária- tiszteletnek ezeket a vadhajtásait komoly figyelemre méltatja, az haszontalanul pazarolja vallásos buzgóságát, drága idejét, (zarándoklás- ra költött) pénzét, és ráadásul még a torz hit és hamis várakozások veszélyének is kiteszi magát. — Aki nem foglalkozik velük, az nem veszít semmit. Megmarad a hiteles katolikus Mária-tisztelet szilárd talaján.

NJ.

MINDSZENTY BÍBOROS SZENTTÉ AVATÁSÁRÓL

A Katolikus Magyarok Vasárnapjának 1985. június 2-i számában a 4. lapon P. Ligeti Angelus O.F.M. hosszan foglalkozik A Szív Mindszenty bíboros halálának 10. évfordulójára közölt megemlékezésével (a megemlékezés első, májusi részével).

Örömmel halljuk és üdvözöljük a cikkben kifejezésre jutó higgadt vitahangot, tárgyilagos és megfontolt érvelést — egyáltalán öröm látni az egész írás keresztény szellemét.

Aki mindkét írást ismeri - és már előbb olvasta, ugyancsak a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a május 5-i szám első lapján, dr. Mihályi Gilbert megemlékezését -, az elég sok szempont figyelembe vételével elmélkedhet Mindszenty bíboros szentté avatásának nem egyszerű kérdéséről, és kezdeményezhet ebben a kényes feladatkörben.

Két kiigazító megjegyzés kívánkozik ide.

1) Nem felel meg a valóságnak, hogy A Szív „akadály nélkül érkezhetik Magyaroszágra is". Valójában jóval kevesebb érkezik meg, mint amennyit feladunk. Ligeti atya ezt tudja, és pontosan kellett volna fogalmaznia. — Hogy pedig a Magyarországra küldés „szempont/ja/ vezérelt az emlékezés összeállításában”, az az igazságnak csak kisebb része. Fontosabb szempontom volt, hogy a megemlékezés egyszerű és egyben kihívó legyen, pár lapon minél több oldalról minél hitelesebben mutassa be Mindszenty bíborost, és a vele kapcsolatos mindkét szélsőséges felfogástól elhatárolja magát.

2) Szentté avatásának kérdése hozzátartozik időszerűségéhez, és azt tőle vett idézettel természetesen nem lehetett megvilágítani, azt magamnak kellett megírnom. Az a mód, ahogy a kérdésfeltevést megfogalmaztam, bizonyos mértékig magában foglalja, hogy milyen jellegű válaszra hajlom; én azonban nem tudom, és nem is állítom, hogy az a fajta válasz biztos és végleges. - A Szív megemlékezésének Ligeti atya által kifogásolt része nem képviseli azt az egyoldalú