A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

370 — Reinhold Ruthe azt ajánlja, hogy rendszeresen tegyünk fel magunknak ilyesfajta kérdéseket: Kivel, mikor szoktam másokról beszélgetni, pletykálni? Meg tudom egyáltalán magyarázni magamnak, hogy a problé­mákról miért nem azzal beszélek, akire tartozik? Félek talán a másiktól, akinek a háta mögött pletykálok? Valóban szükségem van arra, hogy a másik kárára előnyöket szerezzek a család többi tagja előtt? Mitől van az, hogy alkalmasint családunk egyik tagjához több bizalmam van, mint életem hiányzó feléhez? Lemértem egyáltalán magamban, hogy akit megajándékozok bizalmammal a házastársam helyett, az valóban méltóbb a bizal­mamra? Milyen belső ürességet takar bennem a sok elfecsérelt szó? * * * — Talán hallottál már arról, hogy a nyugati országokban mi­lyen szép sikereket ér el az ún. Marriage Encounter mozgalom. Mint neve is mutatja, ezeken az össze­jöveteleken házaspárok jönnek össze. Célja az, hogy segítsenek a házastársak közötti beszédet, esz­mecserét kibontakoztatni. Minél jobban iparosodott egy társada­lom, annál nagyobb méreteket ölthet az elidegenedés, annál ke­vésbé lehet feltételezni két jó­szándékú emberről, hogy mind­azt közölni is tudja, amit érez, amit szeretne elmondani. Ezért olyan hasznosak ezek a hétvégi össze­jövetelek. — A Marriage Encounter találkozókra nem problémás házas­párokat hívnak meg. Nem arra valók ezek a megbeszélések, hogy tisz­tázzák a vitás ügyeket, hogy kibéküljenek, vagy hogy eldöntsék: el­váljanak-e, vagy sem. Nem mentőakcióról van szó, hanem a szeretet fejlődéséről. Általában péntek estétől vasárnap délutánig tart egy-egy ilyen találkozó, és ritka kivételtől eltekintve úgy mennek haza a vé­gén, hogy noteszükbe beírták a legközelebbi alkalom időpontját. Even­te négy alkalomnál többször nemigen ajánlatos azonban résztvenni ezeken a hétvégeken, mert akkor túlságosan zsúfolttá tenné a család életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom