A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

327

munkái. Ahogy átrágtam magam rajtuk, lassan kristálytisztán állt előttem:

— Hát persze, valaki megteremtette a tyúkot meg a kakast. A tyúk a természet rendje szerint tojásokat tojt, ráült a tojásokra, míg

csirke lett belőlük, és így tovább. A sok olvasás miatt azonban ott zúgott az agyamban: Igen ám, de miért ne lehetett volna a tyúk, a kakas „magától”, véletlenül, anno dacu- mál milliókban számítva, és így ugyanígy tovább. . . De ez a magától levés história nem elégítette ki az agyamat.

A lőcsfalvi pap cinikusan megjegyezte:

— Hát Szent Tamás nem a- dott neked semmiféle új ,,écát” ?

— Dehogynem — folytatta az esperes —, ő hozta meg a nagy fordulatot életemben. Otthagytam a bölcseleti főiskolát, és jelentkeztem a püspöknél, hogy pap szeretnék lenni. Érdeklődéssel hallgatott szavaimra, elmosolyodott, és csak ennyit mondott:

— Tojás, tojás. Első tojás. Jól van, fiam, felveszlek, úgyis szükségem van egy filozófiatanárra.

Egyszóval hivatásom a tojással kezdődött. Apám nem tudta, hogy Isten szól belőle, amikor a tojás-tyúk históriáját agyamba plántálta.

— Erre ismét „innya kék”, ahogy itt a hegyen mondogatják.

Ittak és haraptak egyet rá.

— így hát számomra a tojás kérdés megoldást nyert. De mivel itt is filozófust akartak faragni belőlem, doktorálni kellett bölcseletből, bölcselettörténetből. Sok évig tanítottam a filozófiát, de közben újabb kérdések és problémák merültek föl.

— Mint például? — kérdezte a lőcsfalvi pap.

— Hát például — fűzte tovább az esperes —, ha nem a tyúk vagy a tojás lesz önmagától, mi azt mondjuk a hit és ész szavával: Isten, a Teremtő, önmagától való végtelen Lény. De hogy lehet az Isten önmagától, amikor semmi sem lehet önmagától? így lépett bele életembe az Isten-tudomány, a léttudomány, a vallástörténelem. . .