A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
314 Hagyományos kereszténységedet később megkérdőjelezted. Valóban, ha csak bizonyos igazságok „bemagolásából”, imaformulák ismétléséből és bizonyos erkölcsi szabályok (főleg tiltások!) megtartásából állt keresztény „életed”, még nem volt tapasztalatod arról, mi is az „élet a Lélekben”. A keresztény nevelés talán beléd vésett bizonyos kötelességeket, „törvényeket”, amelyeknek áthágása kellemetlen, súlyos következményekkel jár, de Jézussal való bensőséges kapcsolatod nem mélyült el, nem volt „élményszerű” a hited. Még az sem adhatta meg ezt az élményt, ha igyekeztél bizonyos ,jótetteket” véghezvinni (mások szolgálata, szegények támogatása stb.). Ne értsd félre a mondottakat! Szükség van a hit elméleti ismeretére, fontos az erkölcsi törvények megtartása, és igaz az is, hogy az élő hit jócselekedetekben gyümölcsözik. De a leglényegesebb a szeretet, amelyet Jézus Lelke áraszt a szívünkbe. Szent Pál így figyelmezteti a rómaiakat: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak a kölcsönös szeretettel, mert aki a másikat szereti, teljesíti a törvényt. Ezeket a parancsolatokat: ’Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, másét ne kívánd’, s a többit mind ez az egy fogja össze: ’Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13,8-10) — „Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’” (Gál 5,13—14.) Szent Pál idézett szavai összefoglalják a keresztény élet legfőbb szabályát. Elet a Lélek szerint, élet a Lélekben - Isten Lelkében vagy Krisztus Lelkében (a kettő ugyanaz: a Szentlélek). Pál úgy is mondja: élet Jézus Krisztusban. Mert akik a keresztség, az Eukarisz- tia és a bérmálás szentsége révén Krisztushoz tartoznak, az ő Testének (az Egyháznak) tagjai lesznek, megkapják a Szentlelket: az Egyház éltető Lelke beléjük árasztja a szeretetet, amely minden törvény összefoglalása, amint maga Jézus tanította (Mk 12,28-34; Lk 10,25- 28; Mt 22,37—40). Pál szembeállítja a „test” (=hús) szerinti életet a lélek szerinti élettel. Nem a fizikai test elítéléséről van szó, hanem a bűn és halál „testének” kívánságairól, tehát az áteredő bűn következtében bennünk levő helytelen kívánságokról, vagy másképpen arról a „régi emberről”, akit még nem járt át Krisztus Lelke. Mert a keresztségben ugyan meghaltunk és új életre támadtunk (Róm 6), de míg a földön élünk, míg be nem teljesedett a megváltás, visszaeshetünk a bűnbe. A keresztvíz nem törli el a gonosz kívánságokat: a „lelki” ember élete állandó harc, hogy a Lélek sugallatait, ne
