A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
311 fael vagy más Madonna-festők, akiknek első célja a női szépség ábrázolása volt. Festőnk, bár igézőén szép Máriákat festett, elsősorban Isten Anyját akarja elénk állítani. Az ő Madonnája a Megváltás Anyja, Margarétás Máriája a Teremtő legszebb gondolata, legtöbbször elválaszthatatlan Szent Fiától, akit ölében tart, mint a testté lett Igét. Többalakos kompozícióin, mint a Hegyi Beszéd, Utolsó vacsora, Golgota stb. drámai feszültség uralkodik. Itt tűnik ki igazán szenvedélytől fűtött géniusza, de sohasem rombolja szét a szerkezeti egységet, bármennyire expresszív is - mint a műkritikusok megállapítják. Dús fantáziája a pontos szerkesztésben és a klasszikus mérték- tartásban jut diadalra. Nagy látomásai (pl. Pünkösdi tüzes nyelvek, Üj világ) színhatásokkal, vagy néhány vonallal is megrendítő hatást érnek el. Mindent összegezve talán elmondhatjuk, hogy Prokop Péter máris beteljesítette művészi álmát, hiszen roppant kiterjedésű életműve csaknem egészen előttünk áll. Ez az életmű nemcsak arányaival lep meg, hanem mikrokozmosza is befelé csábít: milyen ez a világ belülről? Bár magában rejt eget-földet, élőt és élettelent, minden elképzelhető rétegét a teremtett univerzumnak, mégis teljesen zárt világba ütközik a behatoló szem, a sajátos, egyedüli, Prokop-i világba, amit ő teremtett elsősorban saját magának. Ahogy szobájának (nevezhetjük műteremnek?) ajtaja sem tárul föl egyhamar mindenkinek. A lélek és a test aszketikus fegyelmével kell követnünk egyre emelkedő útját, az érzékek alázatával, hogy a kellő pillanatban megszabadulva a közízlés terhétől, tisztán és merészen lendüljünk vele soha nem látott szépségek magasába. (Részleta Torontóban megjelenő KRÓNIKA c. folyóirat 1985. márciusi számában megjelent cikkből.) Rózsafüzér: Akit a Szentiélektől fogantál Uram, van időm. Minden idő, amelyet Te nekem adsz, életem évei, éveim napjai, napjaim órái, mind az enyém. Az enyémek, hogy kitöltsem őket, nyugodtan, csendesen, de kitöltsem őket teljesen, csordultig. Hogy neked ajánljam fel, és hogy Te az íztelen vizekből nagyszerű bort készíts, mint hajdan Kánéban tetted az emberek lakodalmára. (M. Quoist)
