A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

307 nyel. Lapos, monoton hangon, de nagyszerűen tudott vitatkozni. Öl­tözetét tudatosan elhanyagolta. Nehéz, bonyolult és talán kissé erő­szakos személyiség alakult ki benne. Nehezen tudott beilleszkedni a megalkuvásoktól terhes társadalomba. Az intézményes vallásosságot elvetette, mert rokonai között több szigorú, vallásos zsidó volt. Szü­lei viszont agnosztikus zsidók voltak, akik sokat adtak az akkori tár­sadalmi szokásokra. Megütközve látták, hogy Simone lányuk a mun­kanélküliekkel követ tör, és az ő színvonalukon él szolidaritásból. Mint tanár egy évre otthagyta a tanítást, gyári munkás lett Párizsban, hogy megossza velük nyomorúságos életüket. Egyetemi végzettségét eltitkolta, hogy ez se legyen akadály közötte és az egyszerű, tanulat­lan emberek között. Köz­ben állandóan „éhezte és szomjúhozta az igazságot'. Mielőtt Hitler csapatai el­foglalták Párizst, szüleivel Dél-Franciaországba ment, ahol találkozott egy francia dominikánussal, Perrin atyá­val, aki nagy tapintattal ve­zette a jó Isten felé. Ekkor már gyakran járt misére, imádta Krisztust az Oltári- szentségben, de a meg ke­resztel kedéstől vonakodott. Teljesen azonosította magát a szegényekkel, szenvedők­kel és a hitetlenek nyomo­rúságával. Ügy érezte, Isten arra hívta, hogy a keresz­ténység és a nem keresztény világ metszőpontjában éljen. A legnehezebb mezőgazdasági munkát vállalta, és közben az éhezők­kel érzett szolidaritásában erősen böjtölt. Később, amikor az USA- ba és Angliába került, akkor sem evett többet, mint amennyi a meg­szállt Franciaországban élők háborús fejadagja volt. Kérte, hogy ejtő­ernyővel dobják le Franciaország területén, hogy ténylegesen részt vehessen a francia ellenállási mozgalomban, és ne legyen jobb dolga, mint az ott élőknek. E kívánságát nem teljesítették, de megkérték, hogy írásaival segítse honfitársait. Ezek az írások kincsesbányái a böl­csességnek és keresztény misztikának. Nem csoda hát, hogy olyan írókat és gondolkodókat inspirált, mint T. S. Elliot, Albert Camus, Francois Mauriac, Gabriel Marcel, Németh László és Pilinszky János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom