A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
27 ajándéka, ez már hit. Az ember hálával válaszol a kapott ajándékra. A hit biztonságot ad, de egyben állandó keresés és feladat is. Sohasem mondhatjuk, hogy eléggé ismerjük Istent, és nem gondolhatjuk, hogy belé vetett bizalmunkra nem leselkedik semmiféle veszély. Ezért állandóan arra kell törekednünk, hogy elmélyítsük hitünket. Tanulmányoznunk kell a hitet egyénileg és közösen is. Olvasnunk kell Szentírást és a vallással foglalkozó jó könyveket. Gondolkodnunk és beszélgetnünk kell arról, mit, miért, kinek hiszünk. De főleg az imádságban kell találkoznunk Istennel. Az imában nem Róla, hanem Hozzá beszélünk. Továbbá meg kell élnünk a hitet, meg kell tennünk az igazságot, mert csak így jutunk el a fényre (vö. Jn 3,21). „HISZEK EGY ISTENBEN ...” Isten Isten nagy, kimondhatatlan Misztérium (Titok). Csak dadogva beszélhetünk Róla. De Isten Jézus Krisztusban feltárta titkát; ezért azok a szavak, amelyeket Jézustól tudunk, segítenek, hogy valamit mondjunk a kimondhatatlanról”, aki „megközelíthetetlen fényben lakozik” (vö. 1 Tim 6,16). Istenről minden jót — és csakis jót — mondhatunk: egy, élő, örök, jó, bölcs, hűséges, mindenható, szeretet. Isten a mennynek és földnek (vagyis mindennek) Teremtője; minden, ami van, általa létezik. Isten különbözik minden teremtménytől, mindennél és mindenkinél nagyobb; és mégis mindenben benne van, mindenkihez közel van, mert létet, életet, értelmet és szabadságot ad. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Csel 17,28). Isten láthatatlan, de mégis megsejthetjük és megismerhetjük különböző módokon: szemlélve a természet szépségeit, kutatva a világmindenség törvényeit, elmélkedve az ember titkáról ( az ember értelmes, szabad, szeretetre és alkotásra képes - „Isten képmása”). „Az egek hirdetik Isten dicsőségéi’, ahogy a zsoltáros énekli. A világban mindenütt fellelhetjük Isten kezenyomát (értelem, szépség, bölcsesség, jóság); önlelkünkbe, lekiismeretünkbe tekintve pedig „arcmását” pillanthatjuk meg, és halljuk „hangját”, amikor jóra ösztönöz, és óv a rossztól. Kant, az agnosztikus német filozófus mondotta: „Két dolog tölt el egyre növekvő csodálkozással: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.” A mai korban is voltak és vannak nagy tudósok, akik a természet, a kis- és nagyvilág titkait kutatva felismerték és elismerték az ér
