A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

302 fogástalan igazságot mennyire ajánlatos a teológiában nem járatos ka­tolikus, továbbá a másvallású emberek előtt emlegetni. Hiszen ők könnyen bálványimádásra gondolnak. Ezért is szoktunk Jézus szíve tiszteletéről beszélni, nem pedig imádásáról. A Bibliában a szív a személyiségnek azt a központját jelenti, amelyben vallási életünk gyökerezik, amely a kegyelmi hatásokat be­fogja, és ezeknek megfelelően irányítja gondolatainkat, érzelmeinket és elhatározásainkat (Mk 7,21 sk; Róm 8,27; 10,10; 1 Kor 14,25; 1 Tesz 2,4; 2 Tesz 3,5; vö. ApCsel 7,51; Gál 4,6; Zsid 10,22). Az ó- szövetségi jövendölés (Jer 30,23—24) szerint Isten haragja akkor szű­nik meg, amikor a Messiásban megvalósítja „szívének szándékait". A megváltás tehát egyfelől Isten emberszerető „szívének" elhatározá­sa (vö. Tit 3,4), másfelől Jézus szívének, az Atyát engesztelő és irán­tunk szeretettől égő lelkületének műve (Jn 12,28—32). Nemcsak szimbóluma, hanem mintegy foglalata megváltásunknak és ezen túl Isten és az ő Fia végtelen emberszeretetének. Jézus szívének tisztelete a szent sebek tiszteletéből fejlődött ki. A katona a lándzsát a kereszten függő Jézus szívének irányította, hogy haláláról megbizonyosodjék (Jn 19,34). Krisztusnak a kereszten megnyitott szíve értünk vállalt halálát hirdeti, így lett revelációja Is­ten üdvözítő szeretetének és egyben felhívás a viszontszeretetre, bűn­bánatra, engesztelésre és hálára. Az üdvözítő szeretet tetőpontja ugyanis Jézus önkéntes életáldozata volt. — Túláradó szereteté­nek egyéb megnyilvánulásai is vannak: az Egyház mint alapvető szentség és a kegyelmek közlése. Régi keresztény gondolat szerint az Egyház és a szentségek az átdöfött szívből születtek. Lehetséges, hogy ez a gondolat arra a kijelentésre megy vissza, amely Jn 7,37-ben olvas­ható, és amelynek legrégibb szövegváltozata szerint nem a hívőnek, hanem Jézusnak szívéből fakadnak az élő víz forrásai. Jézus szívének bibliailag megalapozott tisztelete sokáig magánájtatosság formájában szerepelt. A nyilvános tisztelet csak azután kezdődött, miután Ala­coque Szent Margit magánkinyilatkoztatásai népmozgalmat váltottak ki (1673 után), az egyházi tanítóhivatal pedig — nem tévedhetetlen döntés formájában — jóváhagyta a tiszteletet, és ezzel kinyilvánította, hogy dogmatikailag helytálló. A tanítóhivatal hangsúlyozza, hogy Jézus szívét nem szabad az Igétől elszakítva, elkülönítve tisztelnünk, hiszen emberségén keresztül Isten nyilatkozik meg előt­tünk, és imádásunknak végső tárgya is Jézus isteni személye, az Ige: az átvert szív felemel a megtestesült Ige személyéhez. (Katolikus Dogmatika, Szent István Társulat, Budapest 1978. 333—335. oldalak) Az embert saját akarata teszi naggyá vagy kicsinnyé. (Schiller)

Next

/
Oldalképek
Tartalom