A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
278 Arline nővér életével támasztja alá szavait. Amennyire munkája engedi, jelenlegi tartózkodási helyén, New Havenben (Conn.), a domonkos nővérek közösségében bekapcsolódik a liturgiába és a karimába. Este pedig elmondja a rózsafüzért, és csendes, elmélkedő imában emeli fel lelkét Teremtőjéhez. „Ezek a bensőséges percek számomra igen fontosak. Megnyugszom a nap hajszája után, és másnap újult erővel kezdem a munkát a laboratóriumban", mondja Arline nővér. Adjunk hálát a jó Istennek Arline nővér adományaiért, munkájáért, és kérjük, hogy fáradozását a rákbetegség leküzdésében siker koronázza. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KÉRDÉSEK SZIGORÚAN ÖNMAGUNKNAK A jelen számunkban közölt vasárnapi gondolatokra is utalnak a következő okoskodások. Szerinted mi a hiba bennük? 1. Isten abszolút hatalma fából vaskarika. Ha akarok, ellentmondhatok neki. Hányán vannak, akik egész életükben következetesen nem törődnek vele, mennek a maguk feje után, vagy kifejezetten megtagadják neki az engedelmességet. Ha Isten valóban úr, nagyon is szánalomra méltó egy úr. Hatalma csak addig tart, míg az ember el nem kezdi használni az eszét . .. ♦ ♦ ♦ 2. Nevetséges és felháborító az, hogy nem szabad ítélkeznünk, Istenre kell hagyni az ítéletet. Mi lenne akkor a világból? Szabadon bolondít- hatná az embereket az, akinek felelőtlen, buta vagy nagyon is ravasz kedve tartja; zavartalanul használhatnának ki másokat lelkiismeretlen elemek; büntetlenül élhetnék ki akárkin elvetemült vágyaikat azok, akiknek rács mögött vagy villamosszékben a helyük. . . Teljes lenne a zűrzavar. Igenis, vállalnia kell az ítélkezés gyötrelmeit mindenkinek, akinek nem közömbös a világ, aki szereti az embereket — és nem szabad „istenes jelszavak” leple alatt kibújnia a döntés terhe alól. ♦ ♦ ♦ 3. Én nem fogom gyermekemet megbocsátásra nevelni. Még akkor sem, ha ez a kereszténység lényegéhez tartozik. Csak élhetetlen lenne, mindenki kihasználná. Nem halt meg maga Jézus is 33 éves korában? Én a gyermekemet az életre akarom nevelni, meg akarom tanítani küzdeni. Azt akarom, hogy értelmes emberi élete legyen, szép családi élete, másoknak is hasznos munkája, hogy kibontakoztathassa képességeit. . . Mindez pedig elérhetetlen sok erő és rengeteg küzdelem nélkül. A megbocsátás azonban a gyengeség jele, és csak felelőtlenségre vezet. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
