A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
271 Problémák és Megoldások Teleki Béla A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN Előtártuk úgy a szülők, mint gyermekeik nehézségeit a tevőleges ráfigyeléssel kapcsolatban. Kitértünk néhány apróságra is, ami megkönnyíti a tevőleges ráfigyelést a gyermeknevelésben. Jelen írásomban arra szeretnék rávilágítani, mit tehet a szülő akkor ha gyermeke vigasztalan. IX. AZ ELCSÜGGEDT GYERMEK A szülőkben meginog az önbizalom, amikor gyermekük csak „konokul” ismételgeti, hogy őt senki sem szereti; a szülők jobban szeretik testvérét, mint őt; őt senki sem érti meg; nem megy többet iskolába; nem való neki a megkezdett egyetem; stb. A szülőt ilyenkor kudarcélmény gyötri. Az a félelem kínozza, hogy gyermeke élete tönkremegy. Mit tehet ilyenkor a szegény szülő? 1. Útvesztőkön át Ilyen nehézségek esetén legtöbb szülő ,,kezébe veszi" gyermeke életének kormánykerekét, és vasakarattal irányítja azt. Parancsol, kioktat, rimánkodik, fenyeget stb. Mindezt „gyermekéért teszi.” Valójában viszont önmagát akarja igazolni, és felégeti a megoldáshoz vezető hidakat. Végzetesen tönkreteszi a szülő-gyermek kapcsolatot. Az sem ritka eset, hogy a fejét vesztett szülő hitvesét vádolja: Te miattad ilyen ez a kölök! Te rontottad el! Stb. Ezzel persze a gyermek még védtelenebb és elhagyatottabb lesz. A két szülő kapcsolata is megroppan, vagy teljesen tönkre megy. Mire mehet a gyermek az egymással csatározó vagy elvált szülőkkel? Ne dobáljuk ki erőtartalékainkat az ablakon! Ehelyett fogjanak össze a szülők, és beszéljék meg, mit tehetnek ebben a helyzetben, hogyan segíthetnek gyermekükön.
