A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
23 Jól mondták Denise-ről: „Ön a reményt testesíti meg a reménytelenséggel szemben,az életet mindennek ellenére . . Túláradó energiája, életöröme igazán csodálatraméltó. Egyszer egy tévéinterjúban megkérdezték: miért örül az életnek. Lehetetlen előszámlálni minden okot — felelte. „Először is itt vannak a mindenkivel közösek: a tiszta ég, egy gyermek mosolya, bizalmas beszélgetés órája egy barátnővel, egy jó könyv, egy szép hangverseny, az ecsetjeim, a palettám . . . Aztán azok az okok, amelyek a .nagy betegségemmel' járnak: annak öröme, hogy nem vagyok terhére senkinek, hogy segíthetek embertársaimnak azzal, hogy rendelkezésükre bocsátom erőfeszítéseim, tapasztalataim hasznát . . . Minden előbbrehaladás öröme, akármilyen kicsiny is . . . És még a visszafejlődés vagy a valamire való képtelenség is öröm, mert megfojt minden gőgös hajlamot, jobban számbavéteti kicsinységemet, és azt, hogy menynyire Isten kezében vagyok. Igen, ha egy kicsit elgondolkozunk rajta, minden öröm, mert minden kegyelem!” „Az élet izgalmas kaland annak, aki élni tud, és számomra talán még izgalmasabb, mint egy normális teremtmény számára. Roppant örömet érzek a nehézségek leküzdésekor. Szeretném, ha minden fogyatékos megismerhetné ugyanezeket a tapasztalatokat, és ízlelhetné ugyanezeket az örömöket.” Denise Legrix csakugyan véghezvitte azt, amit ő az „igazi alkímiának" nevez: „átváltoztatni bajainkat szeretetté, testvéri szolgálattá, művészi alkotásokká, a mindennapok hitvány ólomját ragyogó arannyá" . . . Élete óriás példája annak, mit lehet elérni szívós akarattal és kitartással, világító intelligenciával és szerető szívvel, Isten kegyelmére támaszkodva. Ő egyedül verekedte át magát az életen. Nem mindenkiben van ennyi ereje a reménynek. A hozzá hasonló esetek arra jók, hogy ébren tartsák bennünk a lel ki ismeretet és a szeretetet. Életük hang nélkül azt kiáltja felénk: „És te, te egészséges ember, mit csináltál az életedből?" — „Segíts magadon, az Isten is megsegít” — tartja a közmondás. Denise Legrix sorstársai számára mi vagyunk az Isten küldöttei, mi vagyunk a remény. PENNY OMAN t t t t A hívőknek szem előtt kell tartani Szűz Mária példáját, hogy erőt és világosságot merítve belőle le tudják győzni a bűn és az Isten iránti közömbösség kísértéseit - mondotta II. János Pál pápa december 8-án, az évenként megismételt koszorúzási ünnepség keretében, Róma város Szeplőtelen Fogantatás-szobra előtt. Jelen volt Róma polgármestere, az olasz kommunista párt tagja, Ugo Vetere is. „Tudatában vat t t t gyünk, jobban mint valaha - mondta a pápa —, annak a küzdelemnek, mely az emberek lelkében megy végbe a kegyelem és a bűn, a hit és a közömbösség közt.” A Szentatya imádkozott, hogy a Krisztus keresztjéből eredő kegyelem által, Mária közbenjárása érettünk óvjon meg minket attól, hogy a jó helyett a rossz diadalmaskodjék fölöttünk.
