A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
265 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc ELET KRISZTUS LELKE SZERINT Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg (. . .) Igen, ő, az Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor testté lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkozott, emberi akarattal cselekedett, és emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától született, így valóban egy lett közülünk: mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Mint ártatlan Bárány önként ontotta vérét, ezzel kiérdemelte számunkra az életet, és Isten őbenne engesztelődött meg irántunk, őbenne békített ki bennünket is egymással; a sátán és a bűn rabszolgái voltunk, ő ezt megszüntette, így mindegyikünk elmondhatja az apostollal: Isten Fia ,,szeretett engem, és föláldozta magát értem' (Gál 2,20). Értünk szenvedve nemcsak példát mutatott, hogy nyomdokaiba lépjünk, hanem utat is nyitott, s ha azon járunk, szentté lesz és új értelmet kap az élet és a halál. A keresztény ember a Fiúnak, a sok testvér közül elsőszülöttnek a képmása; megkapja tehát a „Lélek zsengéit” (Rám 8,23), és így teljesíteni tudja a szeretet új törvényét. Ez a Lélek — „örökségünk záloga’ (Efl,14) — bensőleg megújítja az egész embert „a test megváltásáig” (Róm 8,23) . . .A keresztény ember - ez magától értetődik — kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul. Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jószándékú emberre, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra — Isten tudja, miképpen —, hogy a húsvét titkában részesedjék. (II. vatikáni zsinat, Gaudium et spes, 22.)
