A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
261 keket. A hitbuzgalom élesztősére megalapítja a Gyulai Katolikus Tudósítót. Napját kora reggel gyóntatással kezdi, majd a szentmise bemutatása után egész nap hívei rendelkezésére áll. Nincs hivatali idő, bárki bármikor bemehet hozzá: tanácsért, vigaszért, pártfogásért. Híveit, kivéve azokat, akik módszeresen elkerülték a templomot, egyenként személyesen ismeri. Két részre osztja őket: jókra és kevésbé buzgókra, de ez utóbbiakat is övéinek vallja, és a jó Pásztor példája nyomán törődik velük. A kórház, a menhely, a börtön és a róla elnevezett árva gyermekek otthona lelkipásztori buzgóságának kedvenc helyei. Számos elfoglaltsága mellett hitoktatást is tart, a fogékonyabb lelkűeket a Mária-kongregációba gyűjti. Sokat fáradozik a templom és a plébánia szépítéséért, bővítéséért, hogy az egymás után megszervezett társulatok, mozgalmak otthonra találjanak. A gyulai hívekkel úgy összeforr, mintha sohasem kellene tőlük elszakadnia. Pedig elérkezik ennek az ideje is. XII. Piusz pápa 1941. január 21-én kinevezi győri püspöknek. Püspökszentelését nagy ünnepélyességgel Serédi bíboros végzi Glattfelder és Czapik püspök segédletével a gyulai plébániatemplomban. Püspöki méltóságában sem akar más lenni, mint ami gyulai plébánosként volt. Kifogyhatatlan jóságát és szerete- tét sugározza mindenkire. A halála után megválasztott káptalani helynök, Porkony Miklós szavai foglalják össze legjobban Apor püspök személyiségének jellemzőit. „Aki csak egyszer is beszélt vele az életben, nem felejti el azt a tiszta, nyílt tekintetet, amelyből lelkének harmóniája, jellemének kristályos szépsége sugárzott. Nem felejti el mélyzengésű hangját, amely mindig csak buzdított, bátorított és vigasztalt. Főképpen pedig nem felejti el azt a szeretetet, jóságot, amely egész lényén elömlött, s mely rögtön bizalommal töltötte el a szíveket. Minden gondolata Krisztus és a lelkek üdvének hűséges szolgálata volt, és ebben sem fáradságot, sem félelmet nem ismert.”
