A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
257 a Magányosat. Az embereket elvezette a magányával folytatott párbeszédre és a szenvedésben való részvételre. „Protestálása” a szenvedés volt, jobban mondva: azzal akart helyt állni kora bűnével szemben, hogy a bűnt szenvedéssé változtatta. Megtalálta az önkéntes szenvedést mint az ember üdvözítő átalakulásának módját. És ugyanígy egészen magától fölébe nőtt a kazuisztika nyomasztó moralizálá- sának, a rigoristák és laxisták kilátástalan civakodásának: fölfedezte Jézus ,,könnyű igáját” éppen szenvedésének elvállalásában. Annyi az egésznek a titka, hogy olyan szívünk legyen, mint neki. Miközben a „bölcsek és okosok” veszekedtek, az „együgyűeknek” megadatott a látás (vö. Mt 11,25): A szív mutatja meg az utat. Vajon mindez ma már semmit sem mondana nekünk? EMLÉKEZÉS MINDSZENTY BÍBOROSRA - II. „Átvonul-e az eljövendő magyar történelembe (a Boldogasszony évének fénye) úgy, ahogy 910 évvel ezelőtt Szent István királyunk augusztus 15-i vég- rendeleti felajánlása hatalmas történelemalakító Mária-tiszteletté vált? Meghozza-e a várt lelki megújhodást, a lelkek gyökeréig lehatoló bűnbánatot, a kegyelem világát, a lelkek belső békéjét és Krisztusban újjászületését, amelytől egyedül várhatjuk a Nagyasszony lehajlását sebhedt nemzetünk, tépett, éktelen országunk fölé? Jaj nekünk, ha mindez görögtűz és magyar szalmaláng csupán; ha az idők múlása, a nehéz hétköznapok gyötrelme, küzdelme, a vészes szárnyakkal ránk települni siető közöny, kishitűség, valamint a fásultság hamuja, pernyéje a szívek fellobbanó tüzét, parazsát elfojtaná, és a Nagyasszony fölséges, egyedül biztató alakja — a mi hibáinkból, lanyhaságunkból és langyosságunkból — ködbevész." (Újévi pásztorlevél, 1948. január 1.) „Lankadatlanul gyakoroljuk az engaiztelétt, a magunk és mások, különösen a magyar föld bűneiért. Bünbónatban, áldozatban, hangtalan keresztviselés ben mossuk tisztára bűnszennyes földünket, népünket. Hogy eredményes és üdvös legyen a szent igyekezet, Mária Szeplőtelen Szivén vezessük át! A Nagyasz- szony számára védjük Istentől drága kincsként és felelősség mellett ránk bízott ifjúságunkat jobban, mint a szemünk világát, hogy az testben és lélekben tisztán, az Anyaszentegyház ölén katolikus és magyar maradjon, és így legyen méltó hordozója a Boldogasszony örökségénekl" (Újévi pásztorlevél, 1948. január 1.) * * * Az Egyháznak Istentől eredő joga van az ifjúság neveléséhez. „Lehet, hogy ez a jog nem részesül figyelemben azoknál, akik Istenben nem hisznek, vagy Krisztust és az ő evangéliumát el nem fogadják; de kötelez titeket, Kedves Híveink, akik Krisztus követői vagytok." „Az Egyháznak ez az iskolához való joga összhangban van, Kedves Híveink, a ti szülői jogotokkal, mert a nevelésre
