A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
255 géket eltérítik útjukról. Apa és fiú egyazon leányhoz jár, hogy „szent nevemre szégyent hozzon”. „Mivel testvér a testvérét karddal üldözte, s megtagadta tőle az irgalmat, mivel továbbra is haragot táplál iránta, s csökönyösen kitart a gyűlöletben”: jön az ítélet! Nem lesz menedéke a gyors futónak, az erős mit sem kezdhet erejével, a bátor sem menti meg életét, s a hősök közt a legbátrabb is ruha nélkül menekül azon a napon, mondja az Ur. Mivel a gyöngét eltiporták, s a gabona vámját elvették tőle! Hiába építették a kőházakat, nem fognak bennük lakni. Hiába ültettek nemes szőlőt, nem fogják inni a borát. A menekvés útja az igazi bűnbánat. A jót kell keresniük, hogy éljenek, nem a rosszat. Akkor valóban velük lesz az Úr, a seregek Istene, diadalra viszi az igazságot a kapuban. Akkor talán megkegyelmez az Ur, a seregek Istene József maradékának. A fenyegető prófétai szó megtérésre indít, s a büntető, igazságos Isten súlyos keze a csapások után majd megint fölemeli őket. Fölépítik a rombadőlt városokat, és bennük laknak. Szőlőskerteket ültetnek, és isszák borát. Kerteket telepítenek, és eszik gyümölcsét. . . VÁRAKOZÁS Köveket hengerít a Sátán Sebzett jóbok száján. Sörényén a szelek játsznak; Csomót csórnak kákán. Derekát az idő' eszi — Derék domb durrog - Sivalkodik orkánfia; Sivalkodva kullog. Csak a csendem ne bántsátok — Nagy erejű sátánok — Csak a fényem csilloghasson. Esdeklek. És várok. * 1960-ban született Székelyudvarhelyt. Jelenleg Hamiltonban él. Jánosi András*
