A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
212 az ember megtanulja, hogy tekintetét az ég felé kell emelnie: ott találja meg ugyanis az emberi élet és Isten emberre vonatkozó terve találkozási pontját. A pápa végül magát Manzonit idézi megemlékezésében: „Az egyházzal akarok érezni, közvetlenül ott, ahol ismerem döntéseit, közvetve ott, ahol nem ismerem: az egyházzal vagyok és akarok lenni, ameddig csak tudok, látok, és még azon túl is.” A Manzoni születésének második centenáriumára megjelent számtalan írás között érdekes interjút közölt a Jesus c. olasz vallásikulturális folyóirat. Giovanni Colombo volt milánói érseket, a Manzoni életmű egyik szakavatott ismerőjét szólaltatja meg. Colombo bíboros többek között azt mondja, hogy immár 72 éve, elemi iskolás kora óta lelkesedik a keresztény üzenet nagy hírnökéért. Vannak, akik már régóta szorgalmazzák az író boldoggáavatását. Erről a bíborosnak az a véleménye, hogy Manzoni dicsőségét nem az oltáron, hanem költészetében, művészetében kell keresnünk. Ez pedig nem kevés, ha az egyetemes kultúrára gyakorolt hatását tekintjük. EMLÉKEZÉS MINDSZENTY BÍBOROSRA - I 1975. május 6. — 1985. május 6. ,J-ta Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete; hivatott ébresztőként kopogtatok telketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet." (Érseki székfoglaló beszéd, 1945. október 7.) ,ÁHok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos." (A nemzethez intézett szózat, 1948. november 18.) „A halál érkezése kioltott a földön egy lángot, amelynek fénye bevilágította az Egyház életét az utóbbi évtizedek során." „Mindszenty bíboros alakja egyedülálló papi és lelkipásztori alak. Hitében tüzes, érzelmeiben büszke, rendíthetetlen abban, ami kötelességének és jogának tűnt számára. A Gondviselés azt akarta, hogy nemes hazája egyházának ezeréves történetében az egyik legnehezebb és legbonyolultabb korszakot élje meg, és hogy ennek a korszaknak egyik főszereplője legyen. Ellentmondás jele volt, és minden bizonnyal ezután is az lesz. Tiszteletben és heves támadásban egyaránt része volt. Olyan módon bántak vele, hogy az fájdalmas megdöbbenéssel töltötte el a közvéleményt, és különösen a katolikus világot." „Amikor majd elül a szenvedélyek vihara, amikor elhallgat azoknak a vitáknak a visszhangja, melyeket háborgó, zaklatott életének eseményei gyakran