A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
186 Jött hamarosan Kati papjával. „Rigor mortis” - morogta magában a pap. Kati azt hitte az idegen nyelv hallatára, hogy a pap tán átkozódik vagy mi. Látván, mi történt, Kati férjét hamar elszalasztot- ták az orvosért. Tényleg az volt, amit sejtett a pap. Mivel ülve érte a halál, ahogy késő este kötögetett a nagy székben, és egész éjjelen ott ült, míg lánya meg nem találta. Később a halottkém és a koporsós, aki egyúttal temetkezési vállalkozó is volt, addig egyengették a holttestet, míg fekve maradt. De úgy látszik, nem végeztek valami jó munkát, s a test lassan, észrevétlen kezdett ülőhelyzetbe jönni, míg végül teljesen ülésre libbent. Mint az orvos mondta: ülő helyzetben merevedett meg halála alkalmával. Az orvos tudta jól, mit kell ilyenkor tenni, s Kelemenné újra ott feküdt nyugodtan a ravatalon, mint egy igazi halotthoz illik. Soha annyi nép nem volt a temetésen, mint most. Fáradtan üldögélt a pap irodájában a temetés után, s eltűnődött a furcsa eseten. Eszébe jutott volt szemináriumi rektorának az esete, kispap korából. Nagy karosszékében ülve zsolozsmája végzése közben érte a halál, s csak reggel találtak rá, mikor feltűnt, hogy nem érkezett mega mise végzésére. Pedig ott városi temetkezési vállalkozó volt s mégis, mégis ... A kispapok kettesével beosztva egész éjjel ravatala előtt térdeltek a kápolnában. Szembe a halottal két nagy gyertyatartóban égett a gyertya, a térdeplőn ott térdelt imádkozva a két papnövendék. Az egyik a lőcsfalvi pap szeminarista korában. S egyszerre mit látnak szemeik? Rektoruk megmozdult, és teste kezdett lassan emelkedni, s végül ott nézett rájuk ülőhelyzetben. A két kispap fáradt idegei felmondták a szolgálatot, és rémüldözve futottak a vicerektor ajtajához, és felriasztották álmából. Szaladgálás, telefonálás, kapunyitogatás. Jött a temetkezési vállalkozó, és rövidesen megkezelte a testet, s jöttek tovább a kispapok a beosztás szerint, és folytatódott a virrasztás azzal a különbséggel, hogy az ima nem ment jól, mert szüntelen arra gondoltak, nem fog-e újra felülni. * * * Másnap elmesélte káplánjának ezt a szemináriumi esetet. — Főúr, én egyet mondok, a lőcsfalvi nép soha nem fogja elfeledni özvegy Kelemenné temetését.- De én magam sem - replikázott a pap. - Két ilyen halo ttvirrasztás egy ember életében, az mégis csak sok. *********
