A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
171 tik az egyházhoz tartozásuk titkát, személyesen behatolnak Krisztus misztériumaiba, hogy életüket ahhoz igazítsák. Ma egyre gyakoribb az, hogy serdülőket vagy felnőtteket „avatnak be” a keresztény misztériumokba. De a mi országainkban továbbra is a megkereszteltek nagy többsége gyermek. Ezeknek szükségük van egy bizonyos „katekumenátusra” (katekézisre: amely nemcsak hitigazságok átadása, hanem bevezetés a keresztény közösség életébe); továbbá gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szükségük van a „müsztagógiára.” Az „elsőáldozásra” (az Eukarisztiában való öntuda- tosabb, teljesebb résztvételre) és a bérmálásra való előkészületet nevezhetnénk az elsőáldozók és bérmálkozók, valamint az egész keresztény közösség katekumenátusának. Akik részesedtek a húsvéti misztériumokban, akiket a Lélek új életre szült, azok bizalommal, szabadon és örömmel tesznek tanúságot hitükről, reményükről és szeretetükről. örülnek, hogy Isten népe közösségéhez, az egyházhoz tartoznak, mert tudják, hogy örök életre hivattak, már megkezdték az örök életet. De a keresztény örül azért is, mert hiszi, hogy minden ember meghívást kapott Krisztusban az Atya országába. Tudják, hogy valamiképpen Krisztus misztériumához tartoznak azok is, akik esetleg — saját hibájukon kívül — nem találkoztak kifejezetten Krisztussal (mert nem hirdették nekik Krisztust), de igazságban, jóságban és szeretetben akarnak élni. Orbán Miklós A LÁTOMÁS Először is gratulálok jól sikerült szigorlatodhoz. Még hány van hátra? Látod, Kisanyám, te már régen doktor leszel, amikor én még tíz évet ígérő tanulmányaimnak csak az elején fogok botorkálni. De hát ezt is vállaltam, ha nem is tudtam, hogy ilyen komolyan veszik. Azt kérdezted legutóbbi leveledben, hogy mi is az a noviciátus. Mert azt érted, hogy tanulnia kell annak és pedig sokat, aki jezsuita akar lenni, de minek ez a bevezető két esztendő? A válasz egyszerű: ismerkedünk egymással. Én most már valahogyan belülről látom, hogy tanáraim, akik nyolc éven át töltötték fejembe az irodalom, a történelem, a matematika, a fizika szerintük csodálatos, szerintem unalmas és avas kincseit, miért is tudtak nemcsak türelemmel tanítani, hanem — meglestem nemegyszer őket — az üres templomban is csendesen és sokáig imádkozni. Te tudod legjobban, hogy melyiket minek csúfoltuk, milyen „köznél?' ragadt rájuk köztünk,diákok között, hogyan toltunk ki nemegyszer evvel is, avval is. Elég muris jelenetet ját
