A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

87

monizáló menekült magyar lelkészek közül választott jelölt kinevezésével a magyar hatóságokkal fennálló kétévtizedes kapcsolatát megterhelni, másrészt - az említett vélemények szerint - a Szentszék így vonta le a következtetést abból a tényből, hogy a belső viszályoktól és személyi ambícióktól megzavart európai magyar lelkészek dr. Ádám György halála óta nem tudtak olyan alkalmas személyben megegyezni, akit Róma e feladattal megbízhatott volna.

(Folytatjuk.)

Örsy László

MEGTÉRÉS

(Az Úttalan utak Ura c. kötet - Szolgálat, 11. szám, Eisenstadt 1971 - utolsó fejezete. Fordította Sántha Máté.)

A megtérés a bibliai irodalomban uralkodó nagy témák egyike. Jahve nem szűnt meg kérni népét: változtassa meg az utat, térjen meg egész szívével-lelkével Istenéhez. Valóban alkalmazta is mindazt a fogást, amit csak egy szenvedélyes barát ismer. Vonzott és bátorított, szemrehányást tett és büntetett, hogy elérje az óhajtott eredményt, a szívek megtérését.

Krisztus követésének abszolút föltétele a szív megváltozása volt. Semmi más nem volt elég. A változásnak olyan mélyre kellett hatolnia az ember bensejében, hogy új személyiséggé vált. Maguk az apostolok is annak hirdetésére indultak útnak, hogy új világ jött el, amelyben az embernek új szívvel kell élnie.

Keresztény történelmünkben sok nagy mozgalom eredeténél egy megtérés állt. Valakit megérintett Isten kegyelme, és ettől a meg- ragadottságtól megváltozott, kiszélesedett a látása; saját közvetlen szükségleteire korlátozott szűkös látóhatára Isten határtalan terveinek méreteire tágult. Habozó botorkálása egy óriás biztos léptévé formálódott át.

Mi hát ez az olyan nagyon kívánatos megtérés? Sok jó ember, aki látszólag nem szorul rá, mondja barátainak: „És imádkozz az én megtérésemért is.” Érdemes beleásni ebbe a kérdésbe.

Kérdezzük először is: mi van annak a szívében, aki megtért Istenhez, olyan teljességgel, mint ahogy először a Tízparancs mondta ki, később pedig Krisztus tökéletesítette: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig mint tenmagadat” (Lk 10,17)? Az ilyen ember a szeretet forrása, a jóság kútfeje mindenki számára.