A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
81 sabbnak tartanám, ha arra törekednénk, hogy a nők általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendhessenek, és a nemüknek, illetve az adottságaiknak megfelelőbb munkaterületeket foglalhassák el. Ennek megvalósulása azonban a családban kezdődik. Először is azt kell elérnünk, hogy a nő tartsa önmagát értékes személynek. Legyen megelégedett önmagával, saját női világával, mint Isten szép ajándékával családja és az egész emberiség javára. Mindaddig ugyanis, amíg a nők egy része nem fogadja el önmagát, bántja az, hogy nőnek született, hiába hirdetjük az egyenjogúságot. A lelki sebeket, a kisebbségi érzést nem gyógyítják a külső és felületi előnyök. Sőt! Ennek járható útja, hogy a családban a hitvesek a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és önzetlen szeretet révén létrehozzák az összhangot. A gyermekeket is az egymáshoz való figyelmességre kell nevelni. Úgy, hogy a családban tiszteletnek örvendjen a nő. Az előzékenység légkörében növekedjenek leányaink. . . Ez a gyökere az egyenjogúsításnak. 2. A jézusi fordulópont Akkor, amikor még szóba sem álltak a nővel, amikor még a férj sem mehetett végig az utcán asszonyával, Jézus, sokak nagy botránkozására, emberszámba veszi a hírében eléggé kétes nőt, a szamariai asszonyt is (Jn 4,7—18). Elbeszélget vele ,,a világ szeme előtt", a kútnál. Mi több, az érvényben levő törvények ellenére is, síkra száll a nő mellett, mint pl. a bűnös, megkövezésre ítélt asszony esetében (Jn 8,2—11). Továbbá, szeretettel siet a nő segítségére. Meggyógyítja Péter anyósát (Lk 4,7—18), majd a vérfolyásos asszonyt (Lk 8,43—48), sőt a 18 éve beteg nőt is megszabadítja terhétől, méghozzá a gyógyítási tilalom napján, szombaton (Lk 13,10-17). Emellett vigasztalást is nyújt az érzékenyebb lelkű női nemnek, pl. az elhunyt Lázárt sirató nővéreinek (Jn 11,17-37). Jézus különös szeretetébe fogadta az anyákat, ahogy ezt már tárgyaltuk (Lk 18,15-17 és 23,27-31 stb.) és az özvegyeket. Feltámasztja a naimi asszony egyetlen fiát és reménységét (Lk 7,11—17). Dicséri az áldozatos szegény özvegyet (Lk 21,2—4) stb.
