A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
78 lette a többszörösen bekötözött gyereket, odaszalad: — Öcsi... Öcsi... ki vert meg? Nem várja meg a választ, átszalad az úttesten, fel a kávémérés lépcsőjén, és idáig hangzik, amint bekiabálja a nyitott ajtón: — Szabó néni. . . Öcsit megverték . . . olyan, mint egy hadirokkant ... — Mit beszélsz, te bolond lány?. . . — süvölt a térre az anya hangja, és már szalad is le a lépcsőn. A nővér erősen fogja a kisfiú kezét, hogy ki ne téphesse magát. Maga is fél a várható kínos jelenettől. Az anya kemény arcán mintha enyhülne a feszültség, amikor a gyerek elé guggol és végigtapogatja, ép-e keze-lába. — Hogy kerültél te a Népligetbe? ... A cipődből mi lett?... A nővér legtapintatosabb hangján mondja el, mi történt, és hogy mennyire félt hazajönni a gyerek. Az anya szinte kiáltja: — Mit kell nekem megélnem. . . Reggel öttől este tízig talpon vagyok. . . nekem kell gondoskodnom mindenről. . . az egész piac engem fog ócsárolni, hogy milyen anya vagyok, a gyerekemet a villamos alól vakarják föl.. . A nővér hangja még halkabb lesz: — Komolyabb baja nincs a kicsinek. . . végzett ápolónő is vagyok. Öt perc múlva a kisfiú már bent áll a teknőben, anyja csutakolja. Apja csak néz rá, mint egy rosszul levágott áldozati bárányra. A gyerek pedig hangtalanul sír, és várja, hogy mikor kapja meg újra azt a pofont, amitől elered az orra vére. ANGOL FIATALOK SZENTÉVI ZARÁNDOKLATA 1983. augusztus 23-án kb. 1300 angliai fiatal járt a pápánál Castel Gandolfóban. Az országos ifjúsági zarándoklat tagjai voltak, és a pápa előző évi angliai útjára válaszolva mentek Rómába. Az esti találkozó során a Szentatya néhány megszívlelendő komoly szót intézett hozzájuk. Kiemelte az ima fontosságát, és arra buzdította őket, hogy mondjanak igent az evangéliumra, szemben mindazzal, amit a Krisztussal való szembehelyezkedés különféle formáinak nevezett. „Nem lepődtök meg azon — a rövid életetek során
