A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
76 mekei (az emberek) iránti irgalmas szeretetét (pl. a tékozló fiú atyjáról szóló példabeszéd), szerető gondviselését (hegyi beszéd) stb. De amikor a mennyei Atyáról beszélt övéinek, azt is feltárta, hogy Ö maga egészen egyedülálló viszonyban van Istennel: Ö egyszerűen a Fiú. Jellemzőek azok az evangéliumi szakaszok, ahol Jézus a bizalmas Abba szóval fordul az atyához (az abbá-mk kb. az apu, édesapa felel meg a magyarban). Fontos a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszéd is (Mt 21,33-43), amely felidézi Izajás példázatát a szőlőskertről (íz 5,1-7). Jézus itt világosan megkülönbözteti a fiút a szolgáktól, a prófétáktól, és így Isten tulajdon fiának jelöli meg magát. Végül említsük meg Jézus ujjongó imáját, hálaadását, amely a Fiú és az Atya bensőséges viszonyára vet fényt (Mt 11,25—27; Lk 10,21—22): ,,az Atyát senki nem ismeri, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Orbán Miklós TELEKI TÉR 8. A gyerek a sarkon megtorpant: — Néni, kérem, még ne. . . — szepegte, és bekötött fejéhez nyúlt, mert az átvérzett kötés meglazult. Véres ujjával arcát is elma- szatolta. Jobb térdén és könyökén hirtelen tépett kötés. Az iskolában, amely előtt a sínek közül felszedték, nem volt az elsősegély fülkéjében annyi pólya, hogy elég lett volna. A külvárosi járat sínéi közt nem volt betontöltés, az élesen sebző kőtörmelék a fiú cipőjének a talpát is félig letépte, amíg a teljes sebességgel száguldó villamos ütközőjéről lecsúszott és az ütköző tányérjába kapaszkodva húzatta magát. Amikor Erzsébet nővér osztályát a kapuig ki kísérte, a szeme láttára bukfencezett hármat az idegen kisfiú, és utána mozdulatlanul, kezét-lábát szétdobva feküdt két talpfa között. A nővér felkapta és szaladt vele az iskolába. Amikor csúnya horzsolásait kimosták és bekötözték, az ijedtségtől még sírni sem tudott. Akkor kezdett hüppögni, amikor megkérdezték, hogy hívják, hol lakik, hányadikba jár, van-e telefonjuk. A nővér tanácstalanul nézett körül. A piac zöldségesbódéi közt most, a délután közepén, szinte egy lélek sem volt. Az út szélén stráf- kocsik vesztegeltek békésen abrakoló lovakkal. A nagycsarnok homlokzatának hatalmas üvegablakáról visszaverődött a napfény az ócs- kások barakkjaira, egy üres villamos végigkocogott a gyümölcsárusok sátrai előtt. Hol is lehet az a 8. számú ház? Itt a sarkon egy kocsma,
