A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
62 radalminak minősülnek azok a cselekmények, amelyeknek célja a szocialista rendszer és a proletárdiktatúra politikai rendjének felforgatása, a Kínai Népköztársaság létének veszélyeztetése. A Kínai Nép- köztársaság 1982 decemberében életbe lépett új alkotmánya biztosítja, hogy „állampolgárai vallásszabadságot élveznek. Semmilyen állami szerv, hivatalos vagy magánszervezet sem kényszeríthet senkit arra, hogy higgyen vagy ne higgyen a vallásban. A hivő vagy nem hivő állampolgárok bárminemű megkülönböztetése tiltott. Senki nem használhatja fel a vallást ellenforradalmi vagy olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek károsak a közrendre, az állampolgárok egészségére vagy az állami oktatási rendszerre. A vallási tevékenységeket nem ellenőrizhetik idegen hatalmak.” A hivatalos vallások vezetői az új alkotmányt a vallásszabadság kiteljesedéseként üdvözölték. Abban is egyetértettek, hogy az idegen hatalmak beavatkozására vonatkozó záradék biztosítja Kína függetlenségét és a kínai egyházak szuverenitását. 3. A kormány és az egyház közötti együttműködés hivatalos szervei 1978-ban ismét létrehozták a kulturális forradalom idején beszüntetett vallásügyi intézményeket. Ezenkívül megalapították a világvallások kutatásával foglalkozó intézetet is, ahol — a marxista ideológia szerint — tudományos szintű valláselemzéssel foglalkoznak. A kormánnyal és a kommunista párttal együttműködő hivatalos egyházi szervek a következők: a protestáns egyházak három autonómiájának Hazafias Mozgalma, valamint a Kínai Katolikus Hazafias Szövetség. Mindkét szövetség egyértelműen politikai jellegű. Céljuk, hogy az egyházakat Kína modernizálása felé irányítsák, természetesen a kormány vezetése alatt. Az egyházak nem azonosítják magukat a hazafias szövetségekkel, mivel azok túlságosan kormánybarátok és politikai jellegűek.
