A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
567 Teleki Béla A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN Biztosra veszem, hogy egy szülő sem szándékozik befogni gyermeke száját, és semmiképpen sem akarja belefojtani a szót. De a nagy felelősségtudat és a szülők gyermekük jövőjéről alkotott álmai elhamarkodott intézkedésre sarkallnak, amikor a szülő szemben találja magát gyermeke egy-egy problémájával. A pré- dikálás, a fenyegetés, a parancsolgatás, a hízelgés és hasonlók nem segítenek, hanem ártanak. Soraimmal szeretnék rámutatni azon esetekre és helyzetekre, amikor a szülők ugyanezen módszerei nem bénítanak, és nem károsítják sem a gyermeket, sem a szülő—gyermek kapcsolatot. V. NEM MINDEN UTCA ZSÁKUTCA A nevelés módszerei lehetnek: rendelkezés, rimánkodás, fenyegetés, prédikálás, vád, dicséret, hízelgés, parancs, gúny, pszichologi- zálás stb. Ezek káros hatását vizsgáltuk A Szív múlt számában. Hangsúlyozom, hogy ezek a módszerek nem mindig károsak. 1. A nyílt út Nyitva az út, ha semleges talajon állunk. Mit jelent ez? Amikorgyermekünk érzelmi világát nem tépázta gond, nincsenek különösebb nehézségei, ilyenkor nyugodtan mondhatunk kritikát, akár ki is gúnyolhatjuk stb. Ez az eljárás nem károsítja gyermekünket, ha egyébként a szülő—gyermek kapcsolat jó. De amikor gyermekünk érzelmi világ felkorbácsolt, vagy a szülő—gyermek kapcsolat megroppant, vigyázat! Akkor segíteni kell. Ne ártsunk!
