A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

475

Hisztek Istenben, a mindenható Atyában, ég és föld teremtőjében? — Hiszek.

Hisztek Jézus Krisztusban,

az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriából született, szenvedett és éltemettetett, aki feltámadt a halottak közül, és ül az Atya jobbján? — Hiszek.

Hisztek a Szentiélekben,

a szent katolikus Egyházat, a szentek közösségét, bűnök bocsánatát, test feltámadását, és örök életet? - Hiszem.

Teleki Béla

A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN

Előző cikkemben (a júliusi számban, a 324. lapon) az egyöntetű nevelésről szóltam. Láttuk, hogy elvek nélkül nem lehet jól nevelni. Mivel azonban az élet zajlik, a családi élet sem viharmentes, s a szülő is ember, nevelési elveinket ne alkalmazzuk mereven. Amikor azonban eltérünk a megszokottól, engedékenyebbek vagy szigorúbbak vagyunk, ezt indokoljuk meg. Kedélyállapotunk is lehet mentség. Nem szégyen az, ha a szülő fáradt, kedvetlen vagy egyenesen elkeseredett.

Jelen írásomban a probléma megoldásának technikájára összpontosítok.

III. ENGEDJÜK ÉLNI A GYEREKET!

Sok szülő megfojtja gyermekét. Lélegzetét ugyan nem állítja le, de megbénítja gondolkodását, tevékenységét. Élettelenné teszi őt. Széltől, napsütéstől, minden erőfeszítéstől, még a nehézségek árnyékától is oltalmazza szülöttjét. Pedig csak attól kell megvédenünk gyermekeinket, ami árt testi vagy lelki egészségüknek. A nehézségeket és a problémákat csak hadd tapasztalják meg. Ugyanakkor tanítsuk meg őket arra, hogyan győzhetik le az akadályokat.