A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
463 A főapáca nyilván nem hitt az ápolószemélyzet hírverésének, és arra számított, hogy én, a lábadozó kiskamasz, két teljes vacsora belapátolása után a minden fiú által utált tejbegrízre rá sem fogok nézni. Tévedett. A mélytányérba csordulásig mért tejbegrízt együl- tömben bekanalaztam, és rendkívül ízletesnek találtam, pláne, hogy almakompót is járt vele. Aztán keresztet vetettem, jóéjszakát kívántam, és elaludtam. Arra ébredtem, hogy valami nincs jól. Jöttek, mentek a kórteremben, suttogtak, lámpát gyújtottak, lobogó fehér köpenyében berohant az ügyeletes doki. A vetem szemben lévő ágyon Lajos, a két lábára felfázás következtében megbénult egyetemista jajgatott, hogy nem bírja tovább. Délben kapta a szérumoltást, és este 11 órára kijött egész testén a csalánkiütés. Éjfélre a szörnyű viszketés úgy kínozta, hogy kiabálni kezdett: — Öljenek meg... öljenek meg... Nem bírom. .. Fájdalomcsillapítót kapott. Jeges vízbe merített törölközővel borogatták karját, mellét. Így szenvedni addigi egész életemben még senkit sem láttam. Amikor a kedvesnővér kiment, hogy a főorvost felhívja és utasítást kérjen, engem ültetett Lajos mellé: — Kistiszi, halkan imádkozza neki a rózsafüzért. . . „Ki érettünk vérrel verítékezett''. . . „Kit érettünk megostoroztak". . . Lajos szorította a csuklómat, úgy fojtotta magába fel-feltörő jajkiáltását. Amikor a két tizedet elimádkoztam, és felálltam, hogy visszafeküdjek az ágyamba — már éjfél után voltunk —, nem engedte el a karomat, és esdeklő tekintettel most már sírva könyörgött: — Ne menj el, ne hagyd abba. . . újra .. .„Kit érettünk megostoroztak". . . A kedvesnővér visszajött, éppen amikor az újabb két tizedet elimádkoztam. Végre a fájdalomcsillapító hatni kezdett. A nővér kezében is megcsörrent a rózsafüzér, és én még félálomban hallottam, amint Lajos is suttogja az imát, még fel-feljajdulva és megdobva magát, de egyre halkabban és elnyugodva. Reggelre a rohamnak alig volt nyoma. Amikor ágyához léptem, és megkérdeztem, hogy van, fáradt mosollyal csak ennyit válaszolt: — Add nekem a rózsafüzéredet. Még sokszor lehet rá szükségem. ..
