A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

459 A HIT ÉS HITETLENSÉG HARCA JÉZUS SZEMÉLYE KÖRÜL Jézus harmadik jeruzsálemi látogatása során - a sátoros ünnep alkalmá­val — heves összetűzésre kerül sor. Jézus világosan kinyilvánítja isteni eredetét. Erről tanúskodnak egyébként csodái. A nép közül sokan hisznek benne (Jn 7,31). De az írástudók és a farizeusok, a nép elöljárói, életére törnek, mivel „Messiásnak teszi meg magát”. A sátoros ünnepen a templom egy részét ünnepélyesen kivilá­gították; ez alkalmat adott Jézusnak arra, hogy kijelentse: „Én vagyok a világ vi­lágossága” (Jn 8,12). Majd a Mester mintegy előre sejtetve halálát és megdicsőü­lését, istenfiúi mivoltát hangsúlyozza. Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jö­hettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megma­gyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről való va­gyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból. Azért mond­tam nektek: Meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” ,Ilinek is beszélek egyáltalán nektek? - válaszolta Jézus. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött en­gem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Jézus tovább foly­tatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyő­ződtök róla, hogy én vagyok, és önmagámtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. Aki küldött engem, ve­lem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” E szavaira sokan hittek benne. Jézus akkor a benne hivő zsidókhoz fordult: ,,Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Ők tiltakoztak: „Áb­rahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mond­hatod te: Szabadok lesztek?” „Bizony, bizony mondom nektek, fe­lelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig a házban, de a fiú mindig ott marad. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábra­hám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog raj­tatok. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” Azok közbevágtak: „A mi atyánk Áb­rahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagy­tok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondtam nektek. Ábrahám ezt nem tette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom