A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
454 ria mennybevételének miséjét. Természetesen P. Guérau és én is ezt a misét mondtuk el a kápolnában. Megtaláltuk a ház mellett a kis csermelyt, amelynek vizéből Czunyiné hozott nekem egy kis üveggel, és szemléltük a szép virágokat, amelyeknek őseit a Boldogságos Szűz öntözte. Igazán nagy áhítattal hagytuk el a völgyet, és tértünk vissza a modem nagyvárosba, Izmirbe. Izmir — a régi Szmürna — nagy kikötő, fontos ipari és kereskedelmi központ. A székesegyházon kívül van még két másik katolikus temploma: az olaszoké meg a Máltából bevándorolt katolikusoké. A görög keletieknek természetesen több templomuk is van; bár a görög lakosság az első világháború vége felé, a megszálló görög csapatok kiűzése után, igen megcsappant. Egy görög származású író Ankarában egyszer előadást tartott az efezusi kegyhelyről, az oda zarándokoló csoportokról, amelyek nemcsak latin szertartású katolikus híveket, hanem görög keletieket, sőt a Mária anyát tisztelő törököket is magukban foglalnak. Adja Isten, hogy ez az együttes ájtatosság hozza meg a békét, és majd a jövőben az egy akolba való tartozást is! Még egy napot Izmirben töltöttünk. Izmir városának híres múzeumai vannak, amelyek a régi görög-római idők emlékeit mutatják be. Vannak aztán nagy, gazdag üzletei is. P. Guérauval és a chilei követség i alkalmazottal mi inkább a régi görög-római emlékek iránt érdeklődtünk; a többi négy asszony az üzleteket járta, azt kutatták, mit lehet olcsóbban megvenni Izmirben, mint Ankarában. Hosszabb megállás nélkül utaztunk vissza Ankarába. Örültünk, hogy meglátogathattuk ezt az európai zarándoknak nem könnyen hozzáférhető szép Mária-kegyhelyet. Reméljük, és azért imádkozunk, hogy az efezusi szentély összekötő kapocs lesz a latin szertartású római katolikusok, a görög ortodox keresztények és még a hivő és Máriát tisztelő mohamedánok között is. JOSYF SLIPYJ BÍBOROS Rómában szeptember 9-én meghalt Slipyj bíboros, az ukrán katolikusok nagyérseke. 92 életévéből kb. 40-et a hitéért és népéért vállalt testi és lelki szenvedések töltöttek ki. „Hűség, áldozat, állhatatosság és bátorság jelképe” volt, utódának, Myroslav Lubachivsky nagy érseknek a temetésen elmondott szavai szerint. A lvivi fó'egyházmegyében született 1892-ben. 1917-ben szentelték pappá, és hamarosan teológiai tanár, majd rektor lett. Szeptyckyj érsek 1939 karácsonya előtt pár nappal saját koadjútórává szentelte.
