A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
448 templomában, felejthetetlen novíciustársunk síijának közvetlen közelében akarunk bemutatni Urunknak, hogy megköszönjük a félévszázad előtti meghívást, a megmaradást, és kéijük a mi Urunkat, hogy hátralevő é- veinket, esetleg napjainkat a Jézus Társaság igazi szelleme éltesse és vezesse. Kaszap István sírja Székesfehérváron Ha Kaszap István lelki jegyzeteit olvassuk, melyeket életrajzában oly bőségesen idéz P. Endrődy, ezek nagyrészt nem mások, mint a 30 napos lelkigyakorlatok közben írt elmélkedéseinek rövid rögzítései. Csakhogy ezek a meglátások benne élővé váltak oly rövid idő alatt, hogy életének nagy keresztjeit — a súlyos betegséget, a Társaságból való elbocsátást, sőt magát a fiatal korban bekövetkezett halált is - alázatos szívvel tudta elfogadni, és így szabályaink szellemében arra törekedett, hogy halálában is Jézus Krisztus dicsőüljön meg benne. Számunkra sem lehet más út, mint amit a Lelkigyakorlatok jelölt ki számunkra. Mi ez tulajdonképpen? Oly szerencsésen fogalmazták ezt meg tömören a flamand jezsuiták a Társaság fennállása első századfordulóján az Imago primi saeculi S.J.-ben: „Non cohiberi a maximo, contineri tamen a minimo - divinum est.” Szépen adta vissza Nemeshegyi Péter: „Túlhágni a legnagyobbon — benne foglaltatni a legkisebben — ez isteni mű!” Túlhágni a legnagyobbon! Nemde erre akar felkészíteni bennünket Szt. Ignác a lelkigyakorlatokban? A „magis”, a „majorba mindig több, a mindig nagyobb állandóan visszatérő gondolata a lelki- gyakorlatoknak és a konstitúciónak. Az ő szemében a magát mindenestül nekünk és értünk adott Krisztushoz csak a mindig több, a mindig nagyobb lehet illő. Keressék mindenkor Istent; bontakozzanak ki minden teremtmény szeretetéből, hogy szívüket egészen Teremtőjükhöz fordítsák, Öt szeretvén minden teremtményben, és mindent Őbenne.. . Vajon lehet-e ezt a mindenestül való kizárólagosságot jobban kihangsúlyozni? Isten szeretetében, megismerésében és szolgálatában nem lehet határt szabni. . . Túlhágni a legnagyobbon! Többet, jobban, teljesebben.. . Erich Przywara méltán adja könyve címéül: „Deus semper major!”
