A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

447

1984. augusztus 1-én Székes- oooooooooooooooooooooooooo fehérváron a Prohászka-emléktemplomban koncelebrdlt Kaszap-emlékmi- MÚLT ÉS JELEN

se volt; a főcelebránsi tisztet dr. Szakos Gyula megyéspüspök töltötte be. oooooooooooooooooooooooooo Ezen a misén Kaszap István volt novicius társa, Pálos Antal jezsuita atya mondta a következő homíliát.

Két hét múlva, augusztus 15-én emlékezik meg a Jézus Társaság arról az eseményről, hogy 450 évvel ezelőtt hét férfi kapaszkodott fel a párizsi Montmartre csúcsán épült kis kápolnához: a 47 éves Inigo de Loyola, az éppen hogy pappá szentelt savoyai Faber Péter, a na- varrai Xavér Ferenc, a portugál Simon Rodriguez, az akkor 22 éves Diego Laynez és meghitt barátja, Alonso Salmerón, és a mindig vidám természetű Nicolas Bobadilla. Három nemzetből, igen különböző múlttal és társadalmi töltettel elindított emberek ezek. Valamennyien a párizsi egyetem teológiai fakultását látogatják. És egy valami eggyé kovácsolja őket: az ti., hogy a kis baszk nemes vezetésével 30 napon át elvégzik az általa összeállított lelkigyakorlatokat. Ez a nagy

Pálos Antal

„TÚLHÁGNI A LEGNAGYOBBON - BENNEFOGLALTATNI A LEGKISEBBEN”

és maradandó lelki élmény azt az életreszóló elhatározást érlelte meg bennük, hogy föladva eddigi terveiket mindenestül az Úr Jézus követésére szánják magukat. Ezért vesznek részt a közülük ekkor még egyetlen pap, Fáber szentmiséjén, majd magánfogadalmat tesznek, hogy szegényen és tisztán akarnak élni, és az Egyház szolgálatára szentelik magukat.

Az Ignác által átélt, megfogalmazott és összeállított lelkigyakorlat volt számukra az a kegyelmi forrás, melynek erejével egészen Istennek akarnak élni. így vallanak a néhány évvel később, 1539-ben megfogalmazott Deliberatióban; s azóta is minden olyan dokumentumban, mely a Társaság megújulását sürgeti, ezzel a sürgető felhívással találkozunk, hogy a mi megújulásunk csakis a lelkigyakorlatok szelleméből történhet. így pl. a legújabb, a XXXIII. Általános Rendgyűlés 1. határozata ezt mondja: Szüntelenül új és új erőfeszítésre van szükség, hogy mélyebben megértsük életünk értelmét, ami nem más, mint Isten nagyobb dicsősége és az emberek szolgálata. Ennek a szüntelen megújulásnak egy ünnepélyes aktusa akar lenni ez a kon- celebrált szentmise, melyet itt, a nagy katolikus megújulás emlék