A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
444 A vendégmunkás, a menekült, az őslakó nem beszéli jól a nyelvet, nem ismeri ki magát a befogadó ország társadalmi szövevényében, nincs vele rokonsága, amely megvédené; ezért különös jogvédelemre szorul; „hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.” Az özvegynek nincs félje, az árvának nincs apja: nincs kenyérkeresőjük és a kizsákmányolókká szemben védelmezőjük; „ha durván bánsz vele, s ő hozzám kiált, bizony meghallgatom panaszát”; vétkedet puszta pénz- büntetéssel nem teheted jóvá, csak a létében megkárosított nyomorgó ember sorsának megjavításával, ha kell, saját magad, feleséged, gyermekeid jólétének kockáztatásával. A régi Keleten a kölcsönért meglehetősen magas uzsorakamatot szedtek; ahol a kölcsönbe adás Isten népének családias kapcsolataiban, a szegények megsegítésének jegyében történik, ott az önző érdeket, a kamatgazdálkodás szellemét ki kell kapcsolnunk. Végül: amikor olyan valakinek adunk zálogra kölcsönt, akinek egyetlen kabátján kívül semmi egyebe sincs, tulajdonképpen semmit sem szabad tőle zálogba vennünk, hiszen ez visszaélés lenne a védtelenségével. Isten úgy van jelen minden gazdasági ügyletünkben, mint szuverén királyi nagyúr és mint szerető atya. ,,Meghallgatom (a védtelent), mert én irgalmas vagyok.” Ez a zárómondat reményt keltő vigasztalás a kizsákmányolt szegénynek, és fenyegető figyelmeztetés a szívtelen, önző gazdagnak. Az embertársaink kárára elkövetett igazságtalanságaink nem maradnak meg evilági távlatokban, hanem közvetlen kapcsolatban vannak minden ember Teremtőjével és Atyjával. (E) Máté 22,34—40: Legfontosabb dolgunk a földön: szeretni Istent és embertársainkat. A farizeusok és a Heródes-pártiak felsültek az adópénz ravasz kérdésével (múlt vasárnap). Most a farizeusok megint „összetanakodnak az Úr Felkentje ellen” (vö. Zsolt 2); egy bonyolult és ravasz rabbinisztikus problémával állnak elő, amelybe csak belegabalyodni lehet: melyik „a” nagy parancs a mózesi törvényben összeszámlált 613 parancs közül? Jézus kikerüli akazuisztika csapdáját; kristálytiszta választ ad, mely a mózesi törvényt egészen új (a farizeusi felfogásnak gyökeresen ellentmondó) fénybe állítja, és amelynek bizonyító ereje ellen hallgatói semmi ellenvetést nem tehetnek. Az első és a nagy parancs az, amelyet naponta kétszer imádkoztok a Halld, Izrael! kezdetű hitvallásban: az Isten-szeretet parancsa; hozzá hasonló, vele szorosan egybetartozó parancs az, amely a felebaráti szerétéiről szól; a többi azért és annyiban fontos, ahogy az egyetlen kettős szeretetparancsot kifejti. Ez a kettős szeretetparancs az a váz, amelyen az egész kinyilatkoztatás, az egész üdvösség nyugszik; e kettős parancs nélkül minden egyéb, az egész épület összeomlana. Az Isten-szeretet egész pontosan azt jelenti, hogy viszontszeretem a Krisztusban, Krisztus megváltó művében önmagát adó Istent; felebarátomban pedig Krisztus testvérét és Krisztusban testvéremet szeretem. Az Isten- és emberszeretet szoros egységet alkot, akármennyire homályos, problematikus, feizültséges ez az egység. A szeretetet a teremtő és megváltó Isten hívja létre bennünk; ezért szeretetünk elsősorban Istenre sugárzik vissza, és Istenben sugárzik az ő teremtő és üdvözítő szeretettel szeretett világára, embertár
